Bejgli, ami tényleg nem reped

Ráadásul omlós, és pont jó a tészta-töltelék aránya. Szerintem legalábbis, mert nem az eltűnős mennyiségű tészta. Cserébe finom és abbahagyhatatlan.
Tavaly már utaltam a csudálatos alapreceptre, idén két okból is ide kívánkozik. Egyrészt mert kértétek, másrészt itt-ott változtattam kicsit, főleg a tölteléken, és a tavalyihoz képest szerintem még ütősebb lett.

Hozzávalók:

tészta:
250 g puha vaj
125 g zsír
1 dl hideg tejszín
2 dl víz
1 kk só
2 tojás sárgája
100 g porcukor
900 g liszt
1 cs porélesztő
1 tk őrölt kardamom
+ 1 egész tojás a kenéshez

Töltelék
3 rúd mákoshoz:
350 g darált, cukrozatlan mák
2 dl narancslé
2 narancs reszelt héja
250 g cukor
100 g vörösáfonya
50 g kandírozott narancshéj
50 g zsemlemorzsa
1 tk kínai ötfűszer-keverék

3 rúd dióshoz:
350 g dió (pirítva, utána finomra darálva)
1,5 dl víz
0,5 dl citromlé
250 g cukor
2 citrom reszelt héja
1 rúd vanília
2 kk őrölt kardamom
1 kk őrölt fahéj
120 g mazsola
30 g finomra őrölt mandula
40-50 g zsemlemorzsa (amennyit felvesz a massza, én 20 grammal szoktam kezdeni, és apránként adagolni, most simán belement az 50)


A készítést a töltelék összeállításával kezdem, ideális esetben a reggeli órákban. Két lábast készítek elő.
A dióshoz a vaníliarudat félbevágom, magját kikaparom, majd a folyadékhoz adom mind a rudat, mind a magokat.
A vizet (narancslét) a cukorral forrásig hevítem, pár percig gyöngyözni hagyom (diós masszájából ekkor halászom ki a vaníliarudat), majd hozzákeverem a mákot/diót, és utána sorban a többi alkotóelemet.
letakarva hűlni hagyom, ellenőrzöm, hogy elegendő-e a fűszerek mennyisége.

A tészta összeállítását érdemes a délutáni órákra időzíteni (6-7 körül).
Az alkotóelemeket a fenti sorrendben a robotgép táljába mérem, 5-10 perc alatt fényes, könnyen formázható, de nyújtható tésztát kell, hogy kapjak. Ha nem elég szilárd, kis lisztet lehet utána önteni, majd azzal is dagasztani pár percig.
Ha elkészült, gyúródeszkát, sodrófát veszek, nem lisztezem (ettől lesz fényes a tészta), a tésztákból hat gombócot szakítok, gondosan leméregetem őket. Nekem 280-290 g-osak lettek a gombócok.
Kb. 20x30-ös téglalappá nyújtom a gombóckákat, és grammra pontosan annyi tölteléket teszek egy-egy lapra, amennyit a tészta nyomott.
Gáztepsire sorakoztatom a rudakat, tetejüket megkenem a tojás elkevert sárgájával.
A tepsit a kamrába, vagy más hűvös, de nem hűtő-hideg helyre teszem. Pár óra elteltével a tojás fehérjével is megkenem a tésztát, és éjszakára ismét visszateszem előző helyére. Szobahőmérséklet nem nyerő, mert túl fog kelni a tészta.
Reggel a sütőt 180 fokra melegítem, előveszem a bejgli-kezdeményeket, és egy saslik-vagy hurkapálcával alaposan átszúrom a tetejétől az aljáig. Ez igencsak perverz tevékenység, a gázóra-leolvasás utánra ajánlom. Akkor tökéletes a mutatvány, ha a márványnyomokat már magán viselő gyönyörűségek úgy néznek ki a művelet után, mint Dubrovnik falai '91-ben.

Ha ezen túl vagyok, és a sütő is átmelegedett, légkeveréses üzemmódban 25-30 percig sütöm. Ha nagyon barnulna a teteje, érdemes takarni az utolsó 5 percben.
Kihűlés után akár szeletelhető is, de érdemes várni vele Karácsonyig, mert életveszély. Ma két rúd párolgott el úgy, hogy szinte észre se vettem. Holnap állhatok neki az újabb dózisnak, mert a többi négy meg ajándék lesz. Már ha nem lesz vége a világnak, és ki tudom szállítani, ahogy ígértem. Ha meg ez volt életem utolsó falatja, hát sose rosszabbat :)

Panna cotta

Egy tökéletes "villantós" desszert karácsonyra. Nagyon nem lehet hibázni vele, egy dologra kell az átlagnál is jobban ügyelni: az alapanyagok minőségére. Ebbe nem fér el az etilvanilin, vagy az 1,5-ös tej, de talán ünnepekkor megoldható kis kényeztetés az ízlelőbimbóknak.
Én megrendelésre próbálkoztam Dolce Vita receptjével, a fiúk viszont annyira megszerették, hogy felkerült az állandó repertoárra.

Hozzávalók:

4 dl tejszín
2 dl 3,6-os tej
5 dkg cukor
1 rúd vanília
3,5 lap zselatin

A lapzselatint hideg vízbe áztatom, közvetlenül felhasználás előtt. A vaníliarudat félbevágom, a kis fekete magokat kikapargatom. A tejet egy lábasban a cukorral, vaníliamagokkal és az üres hüvellyel felteszem forrni. Ha felforrt, mehet bele a tejszín, alacsony lángon épp forrásig hevítem. Ha elkezd forrni, azonnal lehúzom a tűzről, kihalászom belőle a vaníliarudat, majd a gondosan kifacsart lapzselatinokat egyenként hozzáadom. Ha mindegyik szépen feloldódott, még 1-2 percig kevergetve hűtöm, majd kis tálkákba öntve hűtöm minimum 4-5 órán keresztül.

Tálalás előtt a formák alját forró vízbe mártom néhány másodpercre, így könnyen kicsusszannak a formából.
Ez pont az az állag, ami még könnyen kijön a formából, lehet 3 zselatinlappal is próbálkozni, az már lehet, hogy a kikanalazós állag lesz. Lehet dúsítani gyümölcsdarabokkal, illetve tálalni csoki-vagy karamell- esetleg gyümölcsszósszal, azonban én azt ajánlom, aki először próbálja, ezt az alap-verziót kóstolja, az igazi vaníliaízt remekül adja vissza, aztán ha ez megvolt, lehet kísérletezni a dúsítással.

Készítési ideje nettó 5 perc, bruttó 5 óra. 24 órán belül célszerű elfogyasztani, hogy a frissen készített desszert-élmény megmaradjon. Fenti adag 4 személyre értendő, oder 2 felnőtt-, 4 gyerekadag, és akkor megvan a kölyköknek az öröm, hogy repetázhattak, a szüleik meg nem.

Diós-birsalmás muffin

Hahó, van itt még valaki? Jól van. Cserébe kaptok bot-egyszerű receptet. Ha nem is az ünnepi asztalra, ünnepek előtti/közti uzsonnára kiváló. És ahogy a család megjegyezte, soha jobb levegő-illatosítót.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
15 dkg darált dió (előtte érdemes megpörkölni a diót, és úgy ledarálni)
fél tk sütőpor
fél kk szódabikarbóna
fél tk kardamom
fél tk mézeskalács-fűszer
icipici csipet só

1 tojás
10 dkg cukor
1,25 dl tej (lehet zab-vagy rizstej is allergiásoknak)
fél dl olaj

egy marék (kb 10 dkg) aprított birsalmasajt (opció: mazsola/aszalt bármi/étcsoki)
12 fél dió a tetejére dísznek

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy 12-es muffin-formát előkészítek, ha nem szilikonos, és nincs papírkapszlim sem, vajazom, lisztezem.
Atojást a cukorral felverem, hozzáadom a tejet, olajat. Az alaposan összeforgatott száraz hozzávalókat gyors mozdulatokkal keverem hozzá a tojásos cumóhoz.  Végül a birsalmasajtot keverem bele, kanállal a formákba kanalazom, tetjére fél diót nyomok, és 18-20 percig sütöm.

A muffin az éves szokásos sütivásárra készülő kollekció egyik darabja volt. Ha jók lesztek, és mert kitartóak vagytok, a héten elárulom, hogy lehet villantani a szilveszteri bulin. Na jó, elárulom most: házi pilótakeksszel. Recept hamarosan...

Vörösáfonyás zabpelyhes keksz

Idén nálunk olyan Mikulás járt, aki a gyerekeknek ajándékot hozott, a kollégáknak pedig felajánlotta az itt-ott összeharácsolt, el nem fogyasztott kekszeit. Két nagy fémdobozzal jött össze éjfélig, a legsikerültebb receptje ide kívánkozik. Benchmarkoltam Ízbolygótól, a már szokásos apróbb változtatásokkal.

Hozzávalók:

18 dkg zabpehely
12 dkg liszt
10 dkg darált mandula
10 dkg cukor

1 tk sütőpor
1 kk kardamom
csipet só
1 narancs héja reszelve

15 dkg vaj
2 ek méz
2 ek tej
2 ek narancslé
15 dkg vörösáfonya


A sütőt 180 fokra előmelegítem, két sütőpapírral bélelt gáztepsit készítek elő.
Egy nagy tálba mérem az első nyolc hozzávalót, jól elkeverem. Egy bögrében mikróban egy perc alatt összeolvasztom a vajat, mézet, tejet, mehet ez is a tálba a narancslével és a vörösáfonyával együtt. Egy kanállal alaposan összekeverem a masszát, melyből diónyi adagokat szakítok, azokból előbb gombócot formálok a tenyeremben, majd tenyeremmel ellapítom a tepsire helyezve.
Kb. 15 perc alatt sül készre, 12 perc után érdemes figyelni a sütőt. Akkor jó, ha az alja már kap egy kis színt, de még puha a meleg tészta.

Célszerű megvárni, míg a sütőlapon kihűl, melegen könnyen törik. Dobozba téve szerintem hetekig puha marad, de erről most nem tudok érdemben nyilatkozni, a legkitartóbb darab 20 órásan párolgott el. A fenti adagból kb. 50 db keksz jön ki. Kiváló sütiparti-cserealap.
Érdemes megpróbálkozni a recept által eredetileg emlegetett aszalt barackos- diós verzióval is.

Gyors narancsos túrótorta

Kicsit unalmas leszek, azt hiszem. Ha édességet hozok, nagy valószínűséggel lesz benne narancs és/vagy kardamom. Ez van, a kardamom-kattanás tavaly kezdődött, és nem múlik. A naranccsal meg úgy vagyok, mint az egyszeri cimborával. Akivel van, hogy évekig nem keressük egymást, aztán meg éjjel-nappal tudnánk dumálni, de legalábbis kilométeres leveleket váltunk heteken keresztül, hogy újabb csönd jöhessen. A narancshoz ugyan leveleket még nem írtam, de már barizunk rendesen. Érdekember vagyok, jól jön a vitamin, meg az illat az elkövetkező hónapokban :)

Ma szabadságon voltam, megvolt a kis-nagytakarítás, friss ebéd-előállítás, némi kézművészkedés, plusz újra láttam világosban a belvárost. Nem mostanában fogom újra így hétköznapokon, azt hiszem... 

Szerda a napja a Cserpes-kocsinak, ki nem hagytam volna, s nem leugrott róla egy félkilós túró? Klasszikus túrótorta volt a terv, de az ebédhez elfogyott a tojás, s csak holnap jön a tojásos. Pénteken meg a Family Frost, majd szólok anyukámnak... Még szerencse, hogy a pék mindennap jön. Apropó, nálatok is virágzik a mobil-kereskedelem? :)

No de vissza a recepthez. Túró van, tojás nincs, idő is elment másra, narancs hegyekben, torta márpedig lesz. Jesz.

Hozzávalók:

tortaalap:

175 g zabkeksz összetörve

80 g étcsoki

40 g vaj

1 ek kakaópor

1 ek méz

2 cl narancslikőr vagy rum

fél narancs reszelt héja

krém:

500 g túró

150 g narancslekvár

4 ek porcukor

fél tk kardamom

1 narancs héja és fél leve

1 cs zselatinfix

200 ml tejszín

Az összetört kekszet a puha vajjal, olvasztott csokival (mikróban kb egy perc) és a többi hozzávalóval jól elkeverem. A kakaópor elhagyható, én most azért tettem bele, mert nem a legjobb minőségű étcsokit áldoztam be, viszont ha kimarad, a folyadékból kicsit vissza kell venni. 

A masszát sütőpapírral bélelt 18 cm-s kapcsos tortaformába nyomkodom, félreteszem.

A krémhez a túrót a lekvárral, 50 ml tejszínnel, és a fél narancs levével jó simára keverem (én kézi mixerrel 1-2 percig dolgoztam). Hozzáadom a cukrot, kardamomot narancshéjat, nagyjából még egy percig keverem. Következik a zselatinfix (pár másodperc), végül a kemény habbá vert tejszín. Ezt óvatosan forgatom bele, hogy a hab ne törjön össze túlságosan. 

A krémet a kekszalapra öntöm, tetejét simítom vagy kócosra igazítom, és minimum 2-3 órára hűtőbe teszem.

Most csak díszítés nélkül estünk neki, de nekem nagyon hiányzik a tetejéről valami csokis cucc, például néhány gerezd a kedvenc csokimból. Legközelebb tuti kitalálok valami hasonlót, mert ismétlés jön ebből is. Egyszerű, gyors, isteni, még akár a karácsonyi asztalon is megállná a helyét. 

A recept eredetije ez volt, köszönöm!

És jöjjön az egyik kedvenc rossz minőségű videóm a youtuberól. Ezzel a számmal került át nálam Springsteen a narancs kategóriából a csokiba, azaz a "big classics" dobozba. Úgy szeretném egyszer élőben is hallani!

Aszalt paradicsomos-tonhalas fusilli

Ahhoz képest, hogy heti minimum kétszer tésztát vacsorázunk, elenyésző mennyiségű recept kerül ide.

Szokták is sérelmezni a közeli ismerősök. Most javítok kicsit a statisztikán az elmúlt hét legjobb vacsorájával.

Narancsos-mézeskalácsos bonbon

Szeretek ugyan tervezni, szervezni, folyton listázok és cetlizek, a legjobb ötletek viszont spontán jönnek. A hétfő estére is ezer más dolog volt tervben, viszont mikor megláttam a teás bonbont (igen, már megint a Puffinon :)), azonnal akartam, majdnem teljesen olyat.
Earl helyett Lady Greyből, mert az nagy kedvencem. Lett volna, ha van itthon akár egy árva teaszál is. De nálunk ugye senki nem szavatol semmiért, őladysége is eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár...lehet, hogy rokonok? :)

Tea tehát mínusz, mézeskalács-fűszer, narancshéj plusz, végeredmény egy remek karácsonyi édesség.

Hozzávalók:
0,5 dl tejszín
20 g vaj
100 g étcsoki
fél narancs reszelt héja
2 tk mézeskalácsfűszer
1 ek porcukor
2 ek darált keksz
1 ek kakaópor a beforgatáshoz

A tejszínt egy lábasban megmelegítem, beledarabolom a csokit, vajat, és sűrűn kevergetve összeolvasztom. Ha már homogén a cucc, félrehúzom a tűzről. A kakaópor kivételével az összes további hozzávalót belekeverem, majd kb. egy órára hűtőbe teszem.
A hűtőből kivéve kisebb diónyi golyókat formálok belőle, átszitált kakaóporban megforgatom, végül kis kapszlikba ültetem, a továbbiakban pedig dugdosom magam és kis családom elől.
Sajnos gőzöm nincs, hány darab jön ki az adagból, a kis-és nagykorúak készítés közben pusztították a cuccot. Másodszor is, mert ma újráznom kellett. Vigyázni kell a keksz adagolásával, a massza lágynak tűnhet, és az ember lánya hajlamos utána küldeni még egy nagy adag szilárdító anyagot. Mondjuk, rossz nem lesz, csak trüffel helyett kekszgolyó a végeredmény. Az meg már nem bonbon.

Krumplikrémleves kolbásszal

Kezdjük ezt a szép hetet egy levessel. Meg igazi házi kolbásszal, hogy valami jó is legyen benne :)
Egyszerű, mint a bot, és általában minden van hozzá a kamrában.

Csokis-banános tejberizs

A tejberizs az az étel, amit nem készítek túl gyakran. Konkrétan ilyen hagyományos módon most először, eddig egy lebutított, rizikómentesebb verziót készítettem párszor gyorsrizzsel. De ez a tabuk ledöntésének hétvégéje, a vaníliasodó után a tejberizsről is bebizonyosodott, hogy semmi hókuszpók, csak némi türelem kell hozzá. Rizottósra véve a figurát biztosan elronthatatlan, mert nekem is sikerült. 

Hozzávalók: 

1 bögre (kb. 20 dkg) rizottórizs

háromszor ennyi tej

200 ml tejszín

50 g cukor

1 ek vanília-esszencia

kis darab vaj (10-20 g)

2 banán

100g étcsoki

Egy lábasban felolvasztom a vajat, ha felolvadt, mehet rá a rizs, párszor elkeverem, majd az első bögre tejet ráöntöm. Lassú tűzön, sűrűn kevergetve a tej nagy részét elfőzöm. Ekkor ráöntöm a következő pohár tejet, a cukor felét, majd ismétlem ugyanezt, ha kezdene összeállni az anyag. Ha szükséges, némi tej mehet hozzá, ha a rizs kemény maradt volna. A tejszínt csak akkor keverem bele, ha már puha a rizs, ekkor egyet-kettőt keverek rajta, majd félrehúzom a tűzről, és rövidesen tálalom is.

A tálaláshoz az étcsokit vízfürdőben vagy mikróban felolvasztom, a banánt karikázom. Ha kevésbé éhes a banda, szebben tálalom. Felvert tejszínnel lehet cifrázni, de az már a hedonizmus kategória. Nekem most csak így sikerült:

Birsamasajt gyorsan, egyszerűen

Az utóbbi hónapban kis túlzással végigettük a dunántúl legjobb helyeit. A legnagyobb flash minden szempontból a balatonszemesi Kistücsök volt. Például ott ízleltem meg a birsalmát hosszú évek után először, az almás pite mellé adott sorbet formájában.
Mennyei volt. Ez múlt vasárnap volt, hétfőn az volt az első dolgom, hogy birsalma-lelőhelyet keressek. Birsalmasajt volt ugyan az Orsolya-napi vásáron, természetesen vettünk. Körülbelül fél órát ért meg a kb. 15 dekányi darab, viszont nyersanyagot egy szemet sem leltünk fel.
A héten nem győztem az ismerősöket kérdezgetni, hátha van valakinél eladó. Semmi eredmény. Aztán tegnap munka után, úton a zeneiskolához Pepiért egy ház előtti becsületkasszánál láttam kitéve néhány megviselt darabot, kemény 200 forintért. Bár ha többszöröse lett volna, akkor is megvettem volna. Ha kicsit rosszabb minőségű, no akkor nem, mert a hatból csak öt volt olyan állapotban, hogy fel tudjam dolgozni. De úgy örültem, mint még rég.
Receptforrás természetesen Chili és Vanília, az olvasott legegyszerűbb recept, köszönöm ez úton is! Anyukám, akik végignézte a folyamatot, csak ámult és bámult, hogy így is lehet :)

A nagy esti "mindenki a konyhában" jelenet közepette kezdtem el a főzőcskézést, így mindjárt az elején eltértem kicsit a recepttől.
A birsalmákat meleg víz alatt megmostam, majd annyi vízben tettem fel főni, amennyi ellepte. Kb fél óráig főztem, utána leszűrtem, s megvártam, míg kicsit hűl. Utána meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és botmixerrel pürésítettem. A pürét lemértem, 460 g lett, ehhez 340 g cukrot adtam, és ment a mikróba egy kerámiatálban. Bár alapvetően nem vagyok oda a mikrosütőért, ha tehetem, kerülöm, de most nem lehetett kihagyni. Megpróbáltam lábasban is főzni kicsit, de egy perc alatt odakapta az alját, így maradt a mikró.
Én 4 perces menetekben csináltam, mert kezdett a tálból kifutni négy percnél a massza. Négyszer tettem vissza, alaposan átkeverve a szünetekben, végül még két percre betettem a biztonság kedvéért.
Szilikonformába töltöttem, pont 4 db, egyenként kb. 20 dkg-os csillagocska lett a masszából. A tál alján maradt cuccért komoly közelharcot vívtunk.
Már a formába öntve is ígéretesen sűrűsödött az anyag, ma azonban sor került a nagy próbára. Mivel a régi receptek szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy jól ki kell szárítani minden oldalát, úgy döntöttem, kiszedem a formából, és egy deszkán, szabad levegőn tartósítom tovább a kamrában. Gyönyörűen kijött mind a kapszlikból, bár már csak három sorakozik a deszkán. Egyiket utolérte a türelmetlen gazdák torkossága.

Férj el volt ragadtatva, azt ígérte, a föld alól is kerít birsalmát, csak legyen még sok ilyen. Remélem, nagyobb sikerrel jár, mint én, mert egyrészt nagy kedvencem lett, másrészt megcsípett a karácsony-bolha, és már azon ötletelek, lehetne sk birsalmasajt-szaloncukrunk idén. No meg persze vajkaramella. Legközelebb annak a receptjét is elárulom. Jó? :)

S ha már szombat este, és a Stones az egyik legnagyobb szenzáció a napokban, itt egy jó kis nosztalgia-mulatós az ikonoktól: