Ráadásul omlós, és pont jó a tészta-töltelék aránya. Szerintem legalábbis, mert nem az eltűnős mennyiségű tészta. Cserébe finom és abbahagyhatatlan.
Tavaly már utaltam a csudálatos alapreceptre, idén két okból is ide kívánkozik. Egyrészt mert kértétek, másrészt itt-ott változtattam kicsit, főleg a tölteléken, és a tavalyihoz képest szerintem még ütősebb lett.
Hozzávalók:
tészta:
250 g puha vaj
125 g zsír
1 dl hideg tejszín
2 dl víz
1 kk só
2 tojás sárgája
100 g porcukor
900 g liszt
1 cs porélesztő
1 tk őrölt kardamom
+ 1 egész tojás a kenéshez
Töltelék
3 rúd mákoshoz:
350 g darált, cukrozatlan mák
2 dl narancslé
2 narancs reszelt héja
250 g cukor
100 g vörösáfonya
50 g kandírozott narancshéj
50 g zsemlemorzsa
1 tk kínai ötfűszer-keverék
3 rúd dióshoz:
350 g dió (pirítva, utána finomra darálva)
1,5 dl víz
0,5 dl citromlé
250 g cukor
2 citrom reszelt héja
1 rúd vanília
2 kk őrölt kardamom
1 kk őrölt fahéj
120 g mazsola
30 g finomra őrölt mandula
40-50 g zsemlemorzsa (amennyit felvesz a massza, én 20 grammal szoktam kezdeni, és apránként adagolni, most simán belement az 50)
A készítést a töltelék összeállításával kezdem, ideális esetben a reggeli órákban. Két lábast készítek elő.
A dióshoz a vaníliarudat félbevágom, magját kikaparom, majd a folyadékhoz adom mind a rudat, mind a magokat.
A vizet (narancslét) a cukorral forrásig hevítem, pár percig gyöngyözni hagyom (diós masszájából ekkor halászom ki a vaníliarudat), majd hozzákeverem a mákot/diót, és utána sorban a többi alkotóelemet.
letakarva hűlni hagyom, ellenőrzöm, hogy elegendő-e a fűszerek mennyisége.
A tészta összeállítását érdemes a délutáni órákra időzíteni (6-7 körül).
Az alkotóelemeket a fenti sorrendben a robotgép táljába mérem, 5-10 perc alatt fényes, könnyen formázható, de nyújtható tésztát kell, hogy kapjak. Ha nem elég szilárd, kis lisztet lehet utána önteni, majd azzal is dagasztani pár percig.
Ha elkészült, gyúródeszkát, sodrófát veszek, nem lisztezem (ettől lesz fényes a tészta), a tésztákból hat gombócot szakítok, gondosan leméregetem őket. Nekem 280-290 g-osak lettek a gombócok.
Kb. 20x30-ös téglalappá nyújtom a gombóckákat, és grammra pontosan annyi tölteléket teszek egy-egy lapra, amennyit a tészta nyomott.
Gáztepsire sorakoztatom a rudakat, tetejüket megkenem a tojás elkevert sárgájával.
A tepsit a kamrába, vagy más hűvös, de nem hűtő-hideg helyre teszem. Pár óra elteltével a tojás fehérjével is megkenem a tésztát, és éjszakára ismét visszateszem előző helyére. Szobahőmérséklet nem nyerő, mert túl fog kelni a tészta.
Reggel a sütőt 180 fokra melegítem, előveszem a bejgli-kezdeményeket, és egy saslik-vagy hurkapálcával alaposan átszúrom a tetejétől az aljáig. Ez igencsak perverz tevékenység, a gázóra-leolvasás utánra ajánlom. Akkor tökéletes a mutatvány, ha a márványnyomokat már magán viselő gyönyörűségek úgy néznek ki a művelet után, mint Dubrovnik falai '91-ben.
Ha ezen túl vagyok, és a sütő is átmelegedett, légkeveréses üzemmódban 25-30 percig sütöm. Ha nagyon barnulna a teteje, érdemes takarni az utolsó 5 percben.
Kihűlés után akár szeletelhető is, de érdemes várni vele Karácsonyig, mert életveszély. Ma két rúd párolgott el úgy, hogy szinte észre se vettem. Holnap állhatok neki az újabb dózisnak, mert a többi négy meg ajándék lesz. Már ha nem lesz vége a világnak, és ki tudom szállítani, ahogy ígértem. Ha meg ez volt életem utolsó falatja, hát sose rosszabbat :)
