Idén nálunk olyan Mikulás járt, aki a gyerekeknek ajándékot hozott, a kollégáknak pedig felajánlotta az itt-ott összeharácsolt, el nem fogyasztott kekszeit. Két nagy fémdobozzal jött össze éjfélig, a legsikerültebb receptje ide kívánkozik. Benchmarkoltam Ízbolygótól, a már szokásos apróbb változtatásokkal.
Hozzávalók:
18 dkg zabpehely
12 dkg liszt
10 dkg darált mandula
10 dkg cukor
1 tk sütőpor
1 kk kardamom
csipet só
1 narancs héja reszelve
15 dkg vaj
2 ek méz
2 ek tej
2 ek narancslé
15 dkg vörösáfonya
A sütőt 180 fokra előmelegítem, két sütőpapírral bélelt gáztepsit készítek elő.
Egy nagy tálba mérem az első nyolc hozzávalót, jól elkeverem. Egy bögrében mikróban egy perc alatt összeolvasztom a vajat, mézet, tejet, mehet ez is a tálba a narancslével és a vörösáfonyával együtt. Egy kanállal alaposan összekeverem a masszát, melyből diónyi adagokat szakítok, azokból előbb gombócot formálok a tenyeremben, majd tenyeremmel ellapítom a tepsire helyezve.
Kb. 15 perc alatt sül készre, 12 perc után érdemes figyelni a sütőt. Akkor jó, ha az alja már kap egy kis színt, de még puha a meleg tészta.
Célszerű megvárni, míg a sütőlapon kihűl, melegen könnyen törik. Dobozba téve szerintem hetekig puha marad, de erről most nem tudok érdemben nyilatkozni, a legkitartóbb darab 20 órásan párolgott el. A fenti adagból kb. 50 db keksz jön ki. Kiváló sütiparti-cserealap.
Érdemes megpróbálkozni a recept által eredetileg emlegetett aszalt barackos- diós verzióval is.
