Egy tökéletes "villantós" desszert karácsonyra. Nagyon nem lehet hibázni vele, egy dologra kell az átlagnál is jobban ügyelni: az alapanyagok minőségére. Ebbe nem fér el az etilvanilin, vagy az 1,5-ös tej, de talán ünnepekkor megoldható kis kényeztetés az ízlelőbimbóknak.
Én megrendelésre próbálkoztam Dolce Vita receptjével, a fiúk viszont annyira megszerették, hogy felkerült az állandó repertoárra.
Hozzávalók:
4 dl tejszín
2 dl 3,6-os tej
5 dkg cukor
1 rúd vanília
3,5 lap zselatin
A lapzselatint hideg vízbe áztatom, közvetlenül felhasználás előtt. A vaníliarudat félbevágom, a kis fekete magokat kikapargatom. A tejet egy lábasban a cukorral, vaníliamagokkal és az üres hüvellyel felteszem forrni. Ha felforrt, mehet bele a tejszín, alacsony lángon épp forrásig hevítem. Ha elkezd forrni, azonnal lehúzom a tűzről, kihalászom belőle a vaníliarudat, majd a gondosan kifacsart lapzselatinokat egyenként hozzáadom. Ha mindegyik szépen feloldódott, még 1-2 percig kevergetve hűtöm, majd kis tálkákba öntve hűtöm minimum 4-5 órán keresztül.
Tálalás előtt a formák alját forró vízbe mártom néhány másodpercre, így könnyen kicsusszannak a formából.
Ez pont az az állag, ami még könnyen kijön a formából, lehet 3 zselatinlappal is próbálkozni, az már lehet, hogy a kikanalazós állag lesz. Lehet dúsítani gyümölcsdarabokkal, illetve tálalni csoki-vagy karamell- esetleg gyümölcsszósszal, azonban én azt ajánlom, aki először próbálja, ezt az alap-verziót kóstolja, az igazi vaníliaízt remekül adja vissza, aztán ha ez megvolt, lehet kísérletezni a dúsítással.
Készítési ideje nettó 5 perc, bruttó 5 óra. 24 órán belül célszerű elfogyasztani, hogy a frissen készített desszert-élmény megmaradjon. Fenti adag 4 személyre értendő, oder 2 felnőtt-, 4 gyerekadag, és akkor megvan a kölyköknek az öröm, hogy repetázhattak, a szüleik meg nem.
