Az utóbbi hónapban kis túlzással végigettük a dunántúl legjobb helyeit. A legnagyobb flash minden szempontból a balatonszemesi Kistücsök volt. Például ott ízleltem meg a birsalmát hosszú évek után először, az almás pite mellé adott sorbet formájában.
Mennyei volt. Ez múlt vasárnap volt, hétfőn az volt az első dolgom, hogy birsalma-lelőhelyet keressek. Birsalmasajt volt ugyan az Orsolya-napi vásáron, természetesen vettünk. Körülbelül fél órát ért meg a kb. 15 dekányi darab, viszont nyersanyagot egy szemet sem leltünk fel.
A héten nem győztem az ismerősöket kérdezgetni, hátha van valakinél eladó. Semmi eredmény. Aztán tegnap munka után, úton a zeneiskolához Pepiért egy ház előtti becsületkasszánál láttam kitéve néhány megviselt darabot, kemény 200 forintért. Bár ha többszöröse lett volna, akkor is megvettem volna. Ha kicsit rosszabb minőségű, no akkor nem, mert a hatból csak öt volt olyan állapotban, hogy fel tudjam dolgozni. De úgy örültem, mint még rég.
Receptforrás természetesen Chili és Vanília, az olvasott legegyszerűbb recept, köszönöm ez úton is! Anyukám, akik végignézte a folyamatot, csak ámult és bámult, hogy így is lehet :)
A nagy esti "mindenki a konyhában" jelenet közepette kezdtem el a főzőcskézést, így mindjárt az elején eltértem kicsit a recepttől.
A birsalmákat meleg víz alatt megmostam, majd annyi vízben tettem fel főni, amennyi ellepte. Kb fél óráig főztem, utána leszűrtem, s megvártam, míg kicsit hűl. Utána meghámoztam, kicsumáztam, daraboltam, és botmixerrel pürésítettem. A pürét lemértem, 460 g lett, ehhez 340 g cukrot adtam, és ment a mikróba egy kerámiatálban. Bár alapvetően nem vagyok oda a mikrosütőért, ha tehetem, kerülöm, de most nem lehetett kihagyni. Megpróbáltam lábasban is főzni kicsit, de egy perc alatt odakapta az alját, így maradt a mikró.
Én 4 perces menetekben csináltam, mert kezdett a tálból kifutni négy percnél a massza. Négyszer tettem vissza, alaposan átkeverve a szünetekben, végül még két percre betettem a biztonság kedvéért.
Szilikonformába töltöttem, pont 4 db, egyenként kb. 20 dkg-os csillagocska lett a masszából. A tál alján maradt cuccért komoly közelharcot vívtunk.
Már a formába öntve is ígéretesen sűrűsödött az anyag, ma azonban sor került a nagy próbára. Mivel a régi receptek szinte kivétel nélkül azt állítják, hogy jól ki kell szárítani minden oldalát, úgy döntöttem, kiszedem a formából, és egy deszkán, szabad levegőn tartósítom tovább a kamrában. Gyönyörűen kijött mind a kapszlikból, bár már csak három sorakozik a deszkán. Egyiket utolérte a türelmetlen gazdák torkossága.
Férj el volt ragadtatva, azt ígérte, a föld alól is kerít birsalmát, csak legyen még sok ilyen. Remélem, nagyobb sikerrel jár, mint én, mert egyrészt nagy kedvencem lett, másrészt megcsípett a karácsony-bolha, és már azon ötletelek, lehetne sk birsalmasajt-szaloncukrunk idén. No meg persze vajkaramella. Legközelebb annak a receptjét is elárulom. Jó? :)
S ha már szombat este, és a Stones az egyik legnagyobb szenzáció a napokban, itt egy jó kis nosztalgia-mulatós az ikonoktól:
