2012. október 6.

Cák pop (sütinyalóka, a mienk)



Végy egy strapás hetet, fejeld meg egy húzós péntek délutánnal, és ha reménytelennek érzed, hogy ebből bármi jó kisülhet, feltétlenül láss neki sütinyalókát alkotni este hatkor. Éjfélre áldani fogod az ötletet. De tényleg.
Kiváló terápiás foglalkozás, főleg a vége, mikor már a gyereksereg alszik, pasi pedig épp a világ egyik legjobb programozójává válik a pincében. Ne röhögj, Jobs is így kezdte. Ja bocs, az garázs volt, de nem mindegy? :)

Te pedig ott vagy a konyhában édes kettesben egy kész, ráadásul kivételesen jól kinéző kész piskótalappal, ipari mennyiségű csokival, heaven.
Ééés ahelyett, hogy betöltenéd egy frankó csokitortának, te miszlikbe szabod, morzsolod, és pár plusz hozzávaló segítségével egy gyanús állagú cuccot kreálsz belőle. Őrület.
Aztán ott van az a pár tábla jó minőségű étcsoki. A fejedet vernéd a falba legszívesebben, hogy nem tolod be őket csak úgy, mint más normális ember, hanem olvasztod őket, temperálni próbálsz, és generálsz még egy óra munkát magadnak. Este tizenegykor.
De másnap kirándulás lesz, legalább 25 gyerekkel. Pepi kiszámolta, minimum ennyi sütinyalóka kell, addig máma nem alszunk. Mert megígértem, hogy ezzel az új őrülettel kápráztatjuk el a pajtikat a  másnapi családos kalandtúrán. Cákon, a játszótéren.
No, de minden jó, ha jó a vége (így most kihagynám az utolsó másfél óra történéseit, túl sok lenne benne a sípszó, ha video lenne), éjfélre tényleg teljes siker, 29 db kész cake pop, jupiiiiiiiii.
Anya hullafáradtan ágyba dől, s utolsó leheletével elmormol egy imát, hogy hajnalban kelő csemetéje épp csak annyira legyen elragadtatva a csudijó nyalókáktól, hogy ne falja fel 6-7-ig a teljes készletet a szombat hajnali mesematiné közepette.
Ima hatott, osztály elbűvölődött, anyukák meg kérték a receptet. Itt van, vigyázat, hosszú:

Hozzávalók a piskótalaphoz:
5 tojás
4 púpos ek liszt
1-1,5 púpos ek kakaópor
5 kanál cukor
1 tk sütőpor
csipet só

További hozzávalók:

3-4 ek sárgabaracklekvár
1 púpos ek kakaópor
4 dkg olvasztott vaj

200 g jó minőségű étcsoki (nálam Tibi 60)
pár kiskanál cukordísz
pár kiskanál kókuszreszelék

10 db hurkapálca harmadolva

A piskótalaphoz a cukrot a tojások sárgájával fehéredésig kevertem. A lisztet, kakaót, sütőport átszitáltam, és a cukros masszával elkevertem, A tojások fehérjéből a csipet sóval kemény habot vertem, majd óvatosan összeforgattam a két tál tartalmát. Sütőpapírral bélelt 26 cm-es tortaformába öntöttem, 180 fokos sütőben kb. 30 percig sütöttem (tűpróba).
Legjobb, ha egy napig szikkasztjuk a tésztát, de nekem ilyesmire nem volt időm, így kábé két órát ért meg a vacsi, fürdetés, altatás, agyhalál négyszögben.
Utána fogtam a tortakezdeményt, s mint fent már bevallottam, megsemmisítettem, majd alaposan elkevertem a következő három hozzávalóval, és egy félórára a hűtőbe tettem pihenni (akkor jó, ha kemény, de  még alakítható állagú masszát kapunk).
Ezalatt az idő alatt miszlikeltem a hurkapálcákat, néhány kocka étcsokit olvasztottam, és a végüket olyan 2 cm-ig belemártottam. Pohárba/hungarocellbe szurkáltam, hogy megdermedjen a csoki.
A félóra elteltével a masszából kis golyókat alakítottam (mérték nálam a chupa chups nyalóka volt:)), majd a pálcák csokival bevont végére szúrtam őket. Itt következett a fekete pálya.
A csoki 3/4-ét vízgőz felett olvasztottam, majd belekevertem a maradékot, mert a referencia szerint így kell eljárni, hogy szép fényes legyen a csokimáz.
A finis előtt mindent odakészítettem a kezem ügyébe, majd a gombóckákat egy kanál (no meg némi fohász és kézimunka) segítségével egyenletesen bevontam az olvadt csokival. Rögtön díszítettem a díszíteni valókkal, és mentek vissza a pohárba, hungarocell-állványra száradni.
Mire végeztem az összessel, elmúlt a nap, és minden nyűgöm a munkahéttel kapcsolatban. Nem utolsó sorban nagyon-nagyon büszke voltam magamra. Volt ugyan közte néhány csálé, de kit érdekel? Lesz hová fejlődni legközelebb :)


A képek másnap, Cák község híres játszóterén készültek, így kijelenthető, a temperálás (többé-kevésbé) sikerült, csakúgy, mint a családi túranap. Jó kis közösség a miénk, a napközis tanítónő háza egy igazi mézeskalács-ház, ráadásul az ország egyik legszebb részén élünk, szóval jó nekünk.A cake pop pedig egy szuper dolog, még ha kicsit őrült is. Vagy pont azért.