Blog Action Day 2012- "The power of we", avagy a közösség ereje

Via írta a minap, hogy van ez a világméretű blogger-akciónap. És ha Via írta, akkor az biztos jó. Meg amúgy is meg akartam veletek osztani pár kedves kis történetet, és pont témába vág, gyűjtőcíme lehetne például a süti hatalma:) Merthogy a közösség szerintem legjobban jó falatok mellett épül. Ugye?

kép forrása: http://www.thekitchn.com/do-you-share-food-59082

A blog is egy kis közösségnek köszönheti születését. Vagyunk egypáran lányok, akik pont annak a generációnak a szülöttei, akik otthonról úgy kerültek el, hogy sem főző-, sem a sütő, sem egyéb hasonló tudományokat nem hoztunk magunkkal. Nem azért, mert a mi szüleink (jellemzően anyáink) nem csinálták volna fentieket, talán épp ellenkezőleg, túl jól csinálták. De legalábbis túl máshogy, mint mi akartuk.
Késő húszas éveinkben már nem volt más kifogás, sem suli, sem holmi elfuserált karrierálmok (haha, karrier,akkoriban pont közalkalmazottak voltunk legtöbben, képzelhetitek), cserébe lett belső igényünk arra, hogy a saját kis birodalmunkat építsük fel a saját (vagy legalább bérelt) konyhánkban.
Volt köztünk, ki a gazdálkodásban, más a hobbi-, megint másik a pasigyűjtésben járt élen, nekem a konyha jutott. Én választottam, no meg így alakult, de semmiképp nem panasz. Én voltam a szerver receptügyileg.
Amikor utolsó mohikánként Hajni barátnőm is háztartás-vezető lett, egyre sűrűbben jöttek-mentek levélben az instrukciók, s egy ponton túl már nem volt túl kényelmes.
Miután arról is meggyőződtem, hogy a bloggerek nem ufók (köszi, Puffin :)), nem volt más hátra, mint elindítani az online receptfüzetet. Amiben ugyan az utóbbi időben ritkák a bejegyzések, de még él, s nyomán régi barátságok ének tovább, újak pedig alakulnak.
A blogolásra fordítható időm március óta erősen lecsökkent, ekkor mentem vissza dolgozni a régi munkahelyemre. Egy multicéghez, egy gyárba, amiről sokaknak nem "álmai munkahelye" jut az eszébe.
Pedig egész jó hely, én például szeretek ott dolgozni.
A gyárakra jellemzően kétféleképp gondolnak olyan ismerőseim, akik nem láttak közelebbről ilyet. Egyik fele valami sci-fi szerű dolgot képzel, sok géppel, háttérben néhány szürkés arcú droiddal. Másik felének emlékezetében pedig kábé az Egészséges erotika c. film képsorai élnek, még a régi korszakból.
Na, most akkor elárulom, az igazság valahol a kettő között van. Legalábbis nálunk, szerintem. Van pár droid, de nem ez a jellemző, és a női öltözőben is ritkábban kukkolnak talán :)
A cég kifejezetten ember-és családbarát, legalábbis a lehetőségeikhez képest, a kollégák pedig sokszor nagyon szórakoztatóak. Nincs persze hiány intrikákban, egyebekben, azonban csütörtök reggelenként a személyes és szakmai sérelmeket félretéve pár szelet süti és a reggeli kávé mellett könnyebben indul a nap.
Kitaláltuk néhány hete, a családi napos főzésen, hogy a kötelező megbeszéléseket saját sütésű csemegéinkkel tesszük élvezhetőbbé.
Míg kolléganőm és én hoztuk a csemegéket, különösebb változás nem látszott a kezdeményezés mögött (jóóóóvan, csajok hozzák a sütit, mi meg jól megesszük című mérnökmentalitás:)), de mikor egyik mérnökünk jött hozzám receptért, hogy ő is saját kreációját szállíthassa következő héten, már látszott, jó lesz ez.
Ugyan csak második nekifutásra, de főnökünk is beállt a sorba, és egy délutánját rádobva a projektre egy nagy doboz muffinnal jött a soron következő megbeszélésre. Ami még finom is volt.
Szóval szépen sorban szállítjuk a finomságokat, és a sütik mellett a közösség is épül. Látom én.
A szomszéd osztály asszisztense is hozott azóta többször egy-egy doboz sütit  a kollégáknak, szóval terjed az ige.
Fontosnak tartom azt is, hogy azok is szánják rá magukat a sütésre-főzésre, akik idegennek érzik ezt a terepet. Valahogy úgy vagyok vele, mint Remy, a L'ecsóból:  "Főzni mindenki tud".
A receptcserék, közös étkezések, sütizések mentén alakul szépen a közösség a Pepi osztálytársainak szüleivel is. Az éves őszi kirándulás már tavaly is nagyon jól sikerült, idén pedig egyenesen remekül. Néhány apuka volt a séf: egy fantasztikus bográcsgulyást hoztak össze, míg mi, többiek kirándultunk a környéken:

Komolyan mondom, bármelyik étterem felszolgálhatta volna, annyira finom volt, pedig profi szakács, ha jól tudom, nincs köztük. Utána jól csúszott a kőszeghegyaljai bor és az anyukák sütije is. Mentettem néhány jó kis receptet, szép lassan ideérnek, ígérem. Most pedig befejezem a locsogást, indul a receptvadászat, mert holnapra egy újabb figyelemre méltó világnap jut. Gyertek Ti is, mert sütni jó, megosztani meg még jobb :)