Házi tészta és zellerpestos-juhsajtos tortellini

Ha már hosszú hétvége, jöjjön egy ráérős időkre szánt blogra-való. Mert ez itt most nem a „két perc alatt vacsora” kategória, de talán pont ettől jó. Kiváló ráérős napokra, nosztalgiázásra, no meg akkor, ha egy igazán jót szeretnénk az asztalra varázsolni. Vigyázat, hosszú lesz, és mesélős.

1 tészta-2 keksz

Persze, igazából 50, mondja a könyv címe, de én most leragadtam kettőnél. Mindkettő saját kreálmány, egy álmos reggel hozadéka.

Diós-csokis baklava

Kóstoltál már Natúrparkot? :)

Ha szereted a sült gesztenyét, a forralt bort, a kézműves portékákat, akkor hétvégén Kőszegen a helyed, ugyanis hétvégén rendezik meg tizedik alkalommal a Natúrpark ízei-Orsolya napi vásár hosszú nevű, de annál jobb hangulatú eseményt.

Zelleres krumplikrém-leves

A zeller az egyik kedvenc zöldségem, a paradicsom és a cukkini mellett. Leggyakrabban leves készül belőle, mert P. csak módjával rajong érte, viszont egy jó krémes levesért cserébe hajlandó némi áldozatot hozni. Ez itt egy kényszer szülte, jól sikerült próbálkozás, mert nem volt itthon főzőtejszín, így a megszokott recept helyett keresnem kellett egy másikat. A régi megy a kukába, azt hiszem.

Spagetti zellerpestoval

Nagy tésztafaló banda vagyunk, hetente 2-3 alkalommal biztosan kerül valamilyen tésztaétel az asztalra.

Legtöbbször csak improvizálom a feltéteket, így mindig kicsit másképp készül egy-egy kreálmány. Viszont van pár kezdő, „márnemszingli” barátném, akik kezdenek rákapni a főzés örömére, így a legjobban sikerült, és dokumentált tésztaételek megmaradnak az utókornak. Köszi, csajok! J

Most egy kétperces, egyszerű és nagyszerű pestó került a teljes kiőrlésű spagettire, no meg parmezán helyett juhsajt, by Cserpes.

Diókrém a WAMP-ról

Kétévente összejön a családnak egy tatai kirándulás, most ezt fejeltük meg egy budapesti kitérővel. A főváros nekünk a Millenáris környékét jelenti, legalábbis az utóbbi látogatások statisztikáját nézve.
Van itt mindenféle család-kompatibilis program, most ráadásul WAMP is volt, ahová régóta vágytam már. Azt, hogy pontosan mit is vártam tőle, nem tudom, de hagyott bennem egy kis rossz érzést az egész. Viszont volt gasztro-szekció is, ami segített legalább semlegesbe billenteni a mérleget. Lett Pepinek ChocoMe-csokija, P-nek fügelekvárja, én meg néhány késztermék helyett inspirálódtam. A Pötyi meg aludt egy jót eközben :)

A Pepi kóstolt diókrémet is, nagyon ízlett neki. Lehet, hogy nem is rossz evő, csak egy született gourmet? Mindenesetre meg kellett ígérnem neki, hogy az lesz az első dolgom hazatértünk után, hogy valami hasonlót állítok elő itthon. Én még ilyet sehol nem láttam, nem hallottam, pedig nagy ötlet.

Ki szavatol a lady biztonságáért?

Szilvás-banános muffin, csak úgy vaktában.
Nagy banán-faló csapat vagyunk, több, mit fél év alatt alig volt olyan nap, mikor nem volt itthon banánunk. A szilva pedig az én nagy kedvencem, aszalva és simán, de még lekvárban is veszélyes mennyiségeket bírok eltüntetni belőle. A Pötyi születésnapjára kerestem tortaötletet, aztán rendesen elkalandoztam a torta-témától, és rátaláltam erre a receptre. Azért is örültem meg neki, mert rengeteg muffin-receptem van még régről, a margarin-érából, de mióta főleg vajat használok sütéshez, ezeket ejtettem, lusta voltam kísérletezgetni az arányokkal. Bár kedvesen figyelmeztetett a weboldal, hogy ők aztán nem vállalnak felelősséget a tartalomért, én bátor voltam, és nem bántam meg :) klassz kis süti, a tésztája levegős, mégis lágy a banánoktól.

Last minute nyár- gyömbéres citromos körtelekvár

Ez még a nyár egyik fénypontja, de még most sem késő legyártani. Körte még javában kapható, a gyömbérnek meg a citromnak pedig mindig szezonja van :)

Egy miniadag készült ezúttal is, nem vagyok a nagy mennyiségek gyártásához hozzászokva.

1,2 kg körte

400 g nádcukor

2 citrom leve

1 citrom héja

3 dkg gyömbér

A körtét hámozom, magházát kiveszem, és 8-10 darabra vágom, a citrom héját reszelem, vigyázva, hogy a fehér húsból már ne kerüljön bele. A gyömbért nagyon apró darabokra aprítom.

A körtét meglocsolom a citromlével, majd a cukorral felteszem főni. Miután levet eresztett, a lángot lejjebb veszem, beleteszem a citromhéjat és az aprított gyömbért, és még 40-45 percig főzöm. Dzsemfixszel tuti gyorsabb, de én meg nem szeretem a dzsemfixet, inkább keverem egy félórával tovább a cuccot. Szerintem megéri, az állaga nagyon jó lesz.

Sterilizált üvegekbe töltöm (nekem egy csatos közepes és egy bébiételes lett a megadott mennyiségből), az üvegeket lezárom, két-három percre fejjel lefelé fordítom őket, majd száraz dunsztba teszem, míg kihűl.

Az íze valami csoda. Az amúgy unalmas körteízt nagyon feldobja ez a páros, hideg téli estéken frissen sült kalácsra kenni de jó is lesz, feltéve, ha megéri a jövő hetet.

Van-e otthon sütőtök?

Ezzel az idei ősszel eddig nagy szerencsénk van, gyönyörű napokat élvezhetünk hetek óta. Aki hozzám hasonlóan hajnalban kel, az már érezheti, napról napra közelít a tél. Brrr... maximum a forralt boros, teázós, gesztenye-és sütőtök-sütős estéket várom. Meg a Karácsonyt.

Hétvégén nagyüzem volt  a konyhában, két sütemény között kisült az első tök-csemege, ezúttal uzsonnára, csak úgy magában.

Citrom-és gyömbérkrémes brownie

A brownie, Puffinka alap brownie-ja P. kedvenc süteménye, meglehetősen gyakran készül nálunk egy ideje.
Én ugyan próbálkozom (szerintem) jobbnál jobb gyümölcsös krémekkel feldobni, de ő újra és újra a sima, csak csokis verziót kéri. Én meg kis tálkában kikeverem a magam "feltétjét", és kb. felére-harmadára felkenem, és abból eszegetek. Kecske meg a káposzta esete, én most gyömbéres citromkrémmel kényeztettem magam.

SP-rajongás a köbön

Nem, nem őrültem meg, nem váltottam személyiséget, és ízlésficamom sincs, csak az újabb családi kedvenc kezdőbetűi is ezek.
Szóval a sós perec. Ez egy remek dolog, már tudtam akkor, mikor Levendulalánynál olvastam a receptet. A blogját is ajánlom figyelmetekbe, ugyan őt magát nem ismerem, de Paddington-medve rajongásban meg kreatív hobbijainkban mindenképp rokonlélek.
Ma családi kirándulás volt a Pepi újdonsült osztályával, adott volt tehát, hogy össze kell dobnom valami gyerek-és szállításbarát rágcsálnivalót. Nem okozott csalódást, finom, látványos, minden gyerek szereti, és az adag egy kisebb hadseregnek pont elég.

Hozzávalók:

fél liter langyos tej
1,5 dl étolaj
2 ek cukor
2 csomag szárított élesztő
1 kg finomliszt
1 ek só

A hozzávalókat a fenti sorrendben egy tálkába mérem, majd géppel kb. 20 percig dagasztom.
Meleg helyen duplájára kelesztem (kb 30-40 perc), majd gyúródeszkán kisujjnyi vastagságúra nyújtom. Kb. két centiméteres csíkokat hasítok belőle, hengergetem, és perecformára hajtogatom, sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd a felvert tojással megkenem őket.
230 fokos sütőbe teszem, 9 percnél csorgatom rá a sós mázat, ami így készül:


6 ek liszt
2 csapott ek só
1 dl víz (annyi kell, hogy folyékony, de ne túl híg halmazállapotot kapjunk, kb, mint egy jó forró csoki)

További 2-3 percre visszateszem a forró sütőbe, hogy szép színt kapjanak. Érdemes a sütőt itt is figyelni, a számok csak iránymutatók, változhat a sütési idő a tűzhely, de még a tepsi milyenségétől is.
Itt reklámoznám másik kedvenc Lidl-termékemet, a sütőpapírjukat. Míg nem találtam rá, a többi termékkel csak szívtam nagyokat, vagy levakarhatatlanul ráragadt a süteményre, vagy szakadt mindenhol, de ez nagyon tuti. Mióta megvan, a tepsitakarítás jóval egyszerűbb, időt, energiát spórol, lájk.