Ha rénszarvasként születnék újra, tuti bevenne a Mikulás a csapatba, korrekt riválisa lennék Rudolfnak.
A Pötyi örökölte ezt a jó tulajdonságomat, meg a tél-undoromat is, de ugye a hideg ellenére kell a friss (?) levegő neki is, nekem is, így naponta minimum egy órán keresztül két Rudolf-orrú járja a város utcáit.
Utána vigasztalásul kell valami finomság is a forró leves, vagy tészta után J
A két alábbi desszert-féle tényleg semmiség, legalábbis az elkészítésükre fordított energiát figyelembe véve, ami ezekben a napokban különösen jól jön, mert a kisebb piros orrú fogzik is, és ha két percenként nem kap valami új és szórakoztató impulzust, nyüszít. Palacsintasütés és egyéb tűzhely melletti jelenlétet igénylő jutalomfalatok ezért műsorról levéve, határozatlan ideig.
Két uzsonnaötlet idő-és napfényhiány kezelésére, bár ezt az elsőt célszerű még előző nap feldobni a tűzre:
Karamellrém (by Balzsam)
Hozzávalók:
3 tubus (á 170 g) sűrített, cukrozott tej
1 db jól záródó befőttes üveg
1 db magas fazék
4 óra türelem
A tubusok tartalmát belenyomom a gondosan megtisztított befőttes üvegbe, beleállítom a fazékba, majd feltöltöm annyi hideg vízzel, hogy az üveg szájáig érjen, majd takaréklángra teszem, a fazékra fedőt borítok, hogy ne párologjon el túl sok víz. 4 órán keresztül a lángon hagyom, pár óra elteltével pedig kész is van a sűrű karamellkrém. Már csak jól át kell keverni, és vigyázni, ne teszteljem túl sokat. Gyakorlatilag a bolti karamellkrém házilag, ugyan nem annyira ütős, mint a teljesen kézműves sós karamellrém, de cukoréhség elűzésére több, mint megfelelő.
Rengeteg módon fel lehet használni, Adél ad jó pár tippet az oldalán.
Nálunk amíg tart, a kalácson kívül a reggeli kávét dobja fel. Tejszín és cukor helyett egy púpos teáskanál megy a kávémba, és kész is a számomra tökéletes reggeli ital. Pár percig képes elfeledtetni, hogy mindjárt ki kell lépni a minusz háromba J
Krémtúró
A Pepi nagy tejtermék-fogyasztó, nagyon várja a Cserpes-kocsit szerdánként. Múlt héten nem volt krémtúró náluk, így egy nagyobb adag túrót vettem, hogy kikísérletezzem a ez a terméküket is házilag. Gondoltam, ha már a Trudijukat viszonylag jól hackeltem, a krémtúró is menni fog.
Végül aztán.nem impróztam, mert megtaláltam itt a tesztet Lila füge nemrég megjelent szakácskönyvének egy receptjéről, és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekünk. Jó lett, nagyon is.
Felszoroztam körülbelül arányosan az eredeti recept adagjait, és öt percen belül az asztalon volt a natúr krémtúró. Pepike ugyanis csak azt eszi meg, se mazsola, se egyéb nem lehet benne, mert akkor "már nem finom".
Hozzávalók:
50 dkg tehéntúró
2 pohár tejföl (175 g)
1 dl tejszín
3 ek méz
1 vaníliarúd kikapart magja (helyett most csak egy csomag Bourbon vaníliás cukor)
Az összetevőket turmixgépbe pakolom, majd pár perc alatt homogén krémmé keverem. Ha szükséges, egy hosszú szárú kanállal közbeavatkozok az elején (én lökött módon a túrót zúdítottam bele először, ha a folyékony cuccokkal kezdem, lehetséges, ment volna plusz kavargatások nélkül is, de így nehezen boldogult vele a mixer).
Ízlés szerint tovább variálom, majd pár órára hűtőbe teszem, hogy összeérjenek az ízek.
Mert persze én itt nem álltam meg. Kimértem egy szakajtónyit a natúrból a kölyöknek, a maradékot két részre osztottam.
Az egyik felébe egy marék vörösáfonyát, reszelt narancshéjat és egy kanálnyi narancslevet, másik felébe pedig egy marék negyedelt aszalt szilvát és egy teáskanál őrölt fahéjat tettem, jól összekevertem, és ment be a hűtőbe. Nagyon finom lett mindkettő, a fahéjas-szilvás igazi adventre hangolódós desszert lett. Linzertortácskába téve az ünnepi asztalon is megállná a helyét.
A desszerteken túl ezek a naggyon kemény focidrukkerek is fel tudnak vidítani, nekem ez az egyik kedvencem a sorozatból. Ismeritek? J
