Hatlapos

Most, hogy kedves barátaim lejöttek a diétáról, lassan adagolhatom a hardcore cuccokat :)

A hatlapos az elmúlt hétvége sztárja volt, és egyben a nagy kihívás. Ugyanis ez egy hagyományos vasi édesség, családunkban is gyakran készült, ezer anekdota fűződik hozzá, de én még sosem készítettem.

Egyfelől a tőlem megszokottól nagyobb macerával készülő édesség, másrészt a ráfordított idővel nem növekszik arányosan az élvezeti értéke. Szóval, szerintem egy csokiszuflé vagy brownie vaníliafagyival ezerszer jobb, de…

Ez itt ajándékba készült, egy kedves ismerősnek, aki segített némi ház körüli melóban a minap. A munka végeztével feldobtam a „Melyik a kedvenc sütid?” kérdést, mondván, megsütöm Neki.

Gondoltam, dobostorta, vagy Sacher lesz a válasz (naná, mindenki magából indul ki J), erre azt mondja, hogy a hatlapos. Nanemár. A tészta? A ragacs? A bucsui süti? Mert ezekkel a jelzőkkel illettük szegénykét. Dede, a hatlapos. Akkor megsütöm. Meg én.

Telefon anyukámnak, megvan-e a recept? Meg-meg, de nem szokott sikerülni. Aha, tényleg, emlékszem. Mindig kevés volt a krém a tésztalapok között, a tészta meg olyan kis jellegtelen…

A neten találtam egy jónak tűnő tésztareceptet, kicsit megvariáltam, a krém receptje a családi, másfélszeresére növelve az adagot.

Tészta:

60 dkg liszt
20 dkg vaj
2 egész tojás
10 dkg cukor
1,5 dl tej
1 csomag szalalkáli
1 citrom reszelt héja és leve
1 kanál barna rum

A szalalkálit a tejjel elkeverem, félreteszem.  A lisztet a vajjal és a cukorral elmorzsolom, majd hozzáadom a tojást, a szalakális tejet, majd a többi hozzávalót. Kis gombócot gyúrok az összetevőkből, majd hat egyforma részre osztom.

A lapokat egyenként kinyújtom kb. 2mm vastagságúra , majd sütőlapra helyezve 180 fokos sütőben kb. 10 percig sütöm. Igen, már ez több, mint egy óra. Akkor jó, ha a széle nagyon halvány színt kap, a barna már nem lesz az igazi. Sütőfüggő is, érdemes az elsőnél pontosan lemérni az időt. No, és thank god, létezik a szilikon nyújtólap, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat.  Nekem szerencsére kettő is van, így praktikusan azokon nyújtottam a lapokat, míg az egyik sült, a másik nyújtásával eljátszogathattam, így kimaradt a már anyukámtól megszokott körömrágós rész, hogy vajon szakad-e a tészta a tepsibe helyezéskor? 

Krém:

30 dkg cukor

1,6 l tej

2 zacskó pudingpor (egy csokis, egy vaníliás volt most)

3-4 ek holland kakaópor

2 ek liszt

0,5 dl rum

A cukrot egy lábasban felteszem karamellizálni, majd ha világosbarna színű lett, hozzáöntöm a tej felét, és lassú tűzön homogénre keverem. Egy keverőtálban a tej másik felét és a pudingporokat, kakaót, lisztet csomómentesre keverem, majd hozzáadom a karamellás cucchoz. Sűrűsödésig főzöm, majd a tűzről levéve hozzáadom a  rumot is.

A kihűlt lapokat megtöltöm a krémmel, majd az elkészült remeket letakarom konyharuhával, és valami nehezéket helyezek rá, ami egy kicsit összepréseli a lapokat (nálam most egy nagyobb tepsi és egy enciklopédia kombó volt a nyerő). A felső lap pucéran marad, tálaláskor porcukrot szitálok rá, de perverzebbek bajlódhatnak ismét egy karamell-réteggel, és kész a hamis Dobos-szelet. Legalább 24 óráig pihentetjük hűvös helyen, hogy a krém megpuhítsa a lapokat. Brutális adag (kevesebbel nem állíthattam oda...), ráadásul van benne mindenféle gasztrociki összetevő, és nem lehet összedobni félóra alatt mosogatással. Anti-én recept.

Végeredmény? Szuper. Az ajándékozott legalábbis odavolt érte. Ő már csak tudja, rengetegszer tesztelt a műfajban.

Epilógus: a recept megtartva, mert időközben kiderült, hogy a baráti kör nagy része is odavan érte, én meg itt tepertem eddig a válogatott külföldi csodákkal :)