Ez volt az az étel, aminek egy egész napos MÁV-val terhelt
budapesti kiruccanás után is nekiálltam. Mi több, ez tartotta bennem a lelket a
hazatérésig.
A rizottót mindig is szerettem, pedig viszonylag későn
találkoztam az első jól elkészítettel. Főiskolás és az azt követő éveimet
végigkísérték a zacskós csodák, meg a menüket kínáló éttermek
vállalhatatlanság határát súroló remekei. Az első igazán jót Zágráb
belvárosában ettem két-három éve. Az valami brutálisan jó erdei-és
szarvasgombás variáció volt. Aztán tatai kiruccanásunkkor is ettem a
szállodában egy egészen jó gombásat, amit rögtön a mini-vakáció után reprodukálni
akartam. Mivel a fejemben a jó és a gombás szópár rizottó-ügyileg
elválaszthatatlan lett, naná, hogy ezen a vonalon indultam el receptvadászatkor is.
Gabojszánál találtam a vargányás rizottóra, elkészítettem pontról pontra, és elsöprő sikert aratott: még a legkisebb
családtag is rámozdult. Majdnem kiugrott a Pötyi az etetőszékből már az illatot érezve,
pedig előtte pakolta be a saját baba-kompatibilis vacsoráját. Ő az a fajta
kisgyerek, aki mindenből kér, mindent szeretne megkóstolni. Én meg ennek úgy
örülök a bátyjával vívott harcok után, hogy általában mindent meg is kóstolhat,
amit mi eszünk, és nem kell nagykorúnak lenni a fogyasztásához. Perszem a nagyobb darab gombákat kibányásztam a neki szánt
részből, öröm volt nézni, ahogy falta a vacsorámat, és szerencsére baja sem
lett tőle.
Hamar következett hát az újrázás, a kert utolsó ajándékával, egy
kései biocukkinivel.
Hozzávalók:
750 ml zöldség-alaplé
1 fej vöröshagyma
3 ek olivaolaj
1-2 dkg vaj
1 cukkini
5 dkg reszelt parmezán
só
bors
Az alaplevet kis lábasban feltettem forrósodni a tűzre. A hagymát
felkarikáztam, a vajon-oliván megfuttattam, majd hozzáadtam a rizst és az
apróra vágott cukkinit, és kb. 2 percig pirítottam. Sóztam, borsoztam, felöntöttem
a borral, majd miután a bor elpárolgott, lejjebb vettem a lángot, és
merőkanalanként fel-felöntöttem a forró zöldség-alaplével, mindig megvárva,
hogy egy-egy adagnyit felszívjon a rizs. Gyakran kevergetve addig játszottam
ezt, míg elfogyott az összes alaplé, és megpuhultak a rizsszemek.
A tűzhelyről
levéve kevertem bele a parmezánt, kis darab vajat is ajánlott hozzáadni, nálunk
most épp nem volt készleten, de teljesen jó volt így is. Tálaláskor citromlevet
csepegtettünk rá, de ez elhagyható, ha valaki idegenkedik a citrusos íztől,
helyette prímán feldobja pl. a petrezselyem is.
A fenti adagból két nagy vagy
három kisebb adag kerül ki.
Fontos: a rizottórizst nem szabad megmosni az étel
készítése előtt, mert a mosással elveszti keményítő-tartalma egy részét, ami a
lényegét adja.
Van némi komplexusom a rizzsel, ugyan nagyon szeretjük, de
kevésszer sikerül igazán jól elkészítenem köretként, így az anyukám a felelőse
a tökéletes rizsnek a családban. Erre a próbálkozásomra azért vagyok büszke,
mert ő is evett belőle, és nagyon ízlett neki is. Én meg ismét éhes maradtam,
mert a Pötyivel osztoztam az adagomon. De legalább megvolt az alapos indok,
hogy mért kell nekiállnom este kilenckor csokihabot készíteni J
