Megvan a tiramisu vetélytársa a kedvenc süti kategóriában. Függő lettem egy pillanat alatt, a kiváltója pedig ez a körtés-karamellás-vajas csoda.
Eredetileg almából készült, becsületes neve a jól csengő tarte tatin, és egy bakiból született.
Az eredet és a feltét receptje itt, a tésztát hirtelen felindulásból én követtem el.
Nem egy bonyolult sütemény, azoknak az elvetemülteknek (mint például én), akik a nutellás kenyeret is vajjal eszik, telitalálat.
A tészta így készült:
175 g liszt
100 g vaj
50 g cukor
1 tojás
csipet só
A hozzávalókat egy tálban kézzel összegyúrtam, gombócot formáztam belőle, majd fél órát pihentettem a hűtőben.
Míg a tészta pihent, vettem 5 körtét, meghámoztam, magházát kivájtam, felszeleteltem. Serpenyőben vajat olvasztottam, hozzá cukrot kevertem, megvártam, míg elolvad a cukor is, és halvány barnás színt vesz fel, majd belekevertem a körteszeleteket, és még 1-2 percig lassú tűzön hevítettem.
Kicsit hűlni hagytam a karamellás elegyet, fogtam egy hőálló tálat, megfelelő serpenyő hiányában, az aljára borítottam a körtét, a tésztát kivéve a hűtőből gyors mozdulatokkal kinyújtottam egy kicsit nagyobb körré, mint a tálkám. A a gyümölcsös masszát betakartam a tésztával, a szélét ujjbeggyel benyomkodtam.
180 fokon 35-40 percig sütöttem. Az én sütőmnek kicsit mindig tovább tart a mutatvány, mint az instrukciókban adott, akkor elég a sütögetésből, ha a tészta kicsit elkezd pirulni.
Sütés után jön a még nem jó-jó-már nem jó elnevezésű pillanat, mikor is ki kell borítani a kész tortácskát egy tálra. Nekem ez fokozott izgalmakkal járt, mert egy jó magas falú kerámiatálban sütöttem, megfelelő eszköz híján. A sütőből kivéve kb. 3-4 percet vártam, s mikor még jó meleg volt a tál alja, tehát még nem karamellizálódott hozzá a cukros izé, viszont a tetején már kezdett hűlni, vettem egy nagy levegőt, egy lapostányért és a fogókesztyűt, és lesz, ami lesz alapon határozott mozdulattal kiborítottam. Elsőre mondhatni, telitalálat, két szem körtét kellett csak utánalapátolni.
Sok recept leveles tésztával javasolja a készítését, én azt azonosítottam egy életre a sós lepénykékkel, így nem mertem azzal megpróbálni, viszont az tény, hogy tovább egyszerűsíti az elkészítést.