2011. augusztus 31.

Nincsen veszély, csiga…


Az alapanyag, ami általában megment a hideg ebédtől-vacsorától, az a félkész, hűtött leveles tészta. Jolly joker, időspóroló és nagy maradék-elnyelő, általában lepénynek készítve használjuk fel.

A sütőt előmelegítem 200 fokra, előveszek egy akkorka tepsit, amibe belepasszol a kihajtogatott tészta, ha kis pereme lesz, attól nem lesz rosszabb, sőt…

Innentől gyakorlatilag úgy működik, mint a pizzatészta, mehet rá tejföl, vagy paradicsomszósz, feltétnek a sonkától a szőlőig bármi. A legkedvesebb variációinkról teszek fel később részletes leírást, most csak képek, meg egy újabb csigusz.



A Pepinke pesto-mániájáról már írtam, meg arról is hogy nem eszik. Főleg nem azt, amit mi. Minden nap pedig nem főzök kétfélét, így szükségmegoldások jönnek napról napra.
Az egyik ilyen alkalommal született néhány pesto-csiga a lepénynek szánt leveles tészta maradékából, és nagyon jó lett, bevonult a vendégváró vagy tízóraira való falatok sorába.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta
1 pohár tejföl
3-4 ek pesto-szósz (kb fél üveg a boltiból)
15 dkg reszelt sajt
só, bors ízlés szerint

A tejfölt sózom, borsozom, hozzáadom a pesto-szószt, majd a masszát a kihajtogatott leveles tésztára kenem. Reszelt sajtot hintek rá egyenletesen, majd hosszabb részénél fogva szorosan feltekerem, és éles késsel kb. 2 cm-s darabokra vágom. Ízlés szerint a sajt egy része mehet a már felvágott csigák tetejére is. 200 fokos sütőben kb. 10-12 perc kell neki.

Suli indul holnap, mindenki fél, nemcsak a csiga, de a Pepinke is, ráadásul én talán még jobban. Bátorításul nekem meg a rászorulóknak, kicsit ugyan távol a suli-témától, de ami jó, az jó: