Azaz sokkal inkább barátfüle, felénk inkább így hívják. Bár egyesek szerint mást fed a két elnevezés, nálunk azonos a jelentése, legalábbis az a barátfüle, amihez derelyevágó kell :)
Férjem sok éve várt erre a napra, mióta együtt élünk, azóta ígérem neki a gyerekkori kedvencét. A közös konyha egyik felszerelése is a derelyevágó lett, épp ezért. Csak ne lett volna olyan fránya magasan az a léc: a nagymama főztjét überelni képtelenség, de megközelíteni sem kis feladat. No ezért teltek el évek ígérettől kivitelezésig, s kellett hozzá lábadozó Pötyike unszolása is.
Kár volt eddig várni, mert ugyan nem kis munka, gyakorlatilag elronthatatlan, és az öröm a család arcán minden fáradtságért kárpótol.
Hozzávalók (36-40 db):
3 közepes krumpli
nagy csipet só
1 tojás
1 ek cukor
kb. 20 dkg finomliszt
kb. 15 dkg lekvár (vagy nutella) tölteléknek
10-15 dkg zsemlemorzsa ízlés szerint
2 ek étolaj vagy vaj
A krumplit meghámozom, kis darabokra kockázom, és enyhén sós vízben puhára főzöm (most mértem, hámozva 385 g lett).
Míg a krumpli fől, a zsemlemorzsát a zsiradékon aranybarnára pirítom.
Ha a krumpli megpuhult, a vizet leöntöm róla, és krumplinyomóval áttöröm.
Ha már langyosra visszahűlt, beleütök egy nagyobb tojást, egy púpos evőkanál cukrot. és feleannyi lisztet, mint a krumpli súlya volt.
A masszát kézzel összekeverem a tálban, majd ha már egynemű, lisztezett gyúródeszkára borítom, és ott folytatom a tészta alakítását. Addig adagolom a lisztet, míg puha, de már nem ragadós tésztát kapok.
Az alaposan lisztezett deszkán kb. 2-3 mm-esre nyújtom a tésztát, majd derelyevágóval négyzet alakúra vágom.
A kis négyzetek közepét 1-1 tk kemény lekvárral (vagy túróval, vagy amivel csak szeretném) töltöm, háromszög formába hajtom. A felső éleket ujjal vékonyan vizezem, majd gondosan lezárom. Ha van türelmem, villával cifrázom.
Nagy fazékban vizet forralok, több részletben a lobogó vízbe eresztem a kis háromszögeket, az elején óvatosan megkevergetve, nehogy letapadjanak az edény aljára. Ha már minden darab feljött a víz felszínére, és a víz ismét lobog, tésztaszűrővel kiemelem őket, lecsepegtetem, és a lepirított morzsába forgatom.
Kicsit alámelegítek, és forrón, porcukorral megszórva tálalom.
Főétel vagy desszert? Mindenki döntse el maga, egy jó raguleves után komplett ebéd, de szerintem nincs az az elvetemült unoka, aki visszautasítana egy barátfüle-uzsonnát :)
