Még ha hihetetlen is, a kedvenc ételek legtöbbször valami konyhai mellényúlás, vagy elsőre kissé meghökkentő maradékhasznosítás eredményeképp születnek.
Még Karácsony körül volt, a rengeteg maradéktól roskadozó hűtőt ki sem volt kedvem nyitni. Evés (és főzés) helyett csavarogni indultunk Zalába. Mivel véletlenül sem akartunk étteremben kikötni, inkább készítettem két szendvicset vészhelyzet esetére.
A hűtőből elsőre a csirkemájra nyúltam rá, az egyik kedvencem. Találtam sajtot is, a majonéz nem maradhatott ki. Már épp csomagolni akartam a szendvicseket, mikor is az előző héten kapott hegyi almák közül az egyik bekéredzkedett a kompozícióba a máj és az alma jó haverok alapon. Uram kicsit furcsán pislogott a műveletre, de nagyon meggyőzhette a végeredmény, mert rekordidő alatt fogyott el az úti csemege, és rögtön kérte az ismétlést.
Hozzávaló-lista: vaj,csirkemáj, alma, majonéz, sajt, kornspitz.
Recept az nincs, csak pár tipp: savanykás, lédús almával a legfinomabb, jöhet a jó öreg Idared. Sajtból jó bármilyen, nem túl csípős, aromás példány, a trappistától a diszkont camembertig. Ha otthoni vacsoraként fogyasztjuk, remek kísérője lehet valami jó kis fehérbor, például chardonnay.
Ha igazán ínyenc csemegévé akarjuk fejleszteni, készítsünk házi diós bagettet hozzá, a camembert sajtokat pedig kis cikkekre vágva pácoljuk pár órán keresztül fehérborba, és akár jöhetnek a vendégek is :)
Kiváló úti étel, tízórai vagy melegítési lehetőség híján munkahelyi ebéd.
Zenét is hoztam, a nemrég Groningenben hazánkat képviselő Szabó Balázs Bandájától az egyik kedvencemet, tornáccal, szembe széllel, ahogyan a legjobban szeretném:
