A karácsonyi sütésből pár nagy klasszikus kimaradt, többek között a zserbó is. Kellett hát némi pótlék, és rögtön ez az ízvilág jutott eszembe, mikor az igencsak száraz kalácsra rátaláltam a kenyértartóban. Vendégeket is vártunk, jó alkalom volt hát, hogy a már régóta nézegetett receptet kipróbáljam, természetesen a szokásos változtatásokkal.
Tényleg nem egy fogyókúrabarát dolog, paleósoknak már-már szentségtörés olvasni is, de egyszerűen abbahagyhatatlan.
Hozzávalók
25 dkg foszlós kalács, szeletekre vágva, majd a szeleteket felezve
5 dkg vaj
fél liter tej
3 tojás
3 ek kristálycukor
1 jó marék mazsola
fél dl rum
20 dkg sárgabaracklekvár
10 dkg darált vagy durvára vágott dió
10 dkg étcsoki
5 púpos evőkanál porcukor
A rumba beáztatom a mazsolát (ezzel érdemes kezdeni, 0,5-24 órával előbb is :))
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojások sárgáját a kristálycukorral habosra keverem, majd a tejjel is összekeverem, végül hozzáadom a rumos mazsolát.
Egy jókora tűzálló tálat készítek (nálam cca. 20 cm átmérőjű vastag falú kerámiatál). jó alaposan kivajazom az alját, oldalát.
A csokit vízfürdő felett megolvasztom.
A szikkadt kalácsszeleteket megkenem a lekvárral, és szorosan a kivajazott tálba rakom. Ha kész vagyok, a kalácsszeleteken elosztom a csoki és a dió felét, majd nyakon öntöm a tejes eleggyel. A forró sütőbe tolom a tálat, és 15 percig sütöm.
A tojások fehérjét egy jókora tálban verni kezdem, majd ha már jó habos, percenként egy-egy kanál porcukort hozzáadva folyamatosan dolgozom a gépi habverővel. Mazochista hajlamúak, vagy felkarra gyúrók csinálhatják nyugodtan kézi módszerrel is, rosszabb nem lesz, csak fáradságosabb :)
Úgy 10 perc múlva jó kemény, fényes fehér habot kapok, ha letelt a 15 perc, ezt egyenletesen eloszlatom a félig sült kalácson. A habot megszórom a maradék dióval, és újabb 12-15 percre visszatolom a sütőbe.
10 percnél érdemes ránézni, nálam 12 alatt lett szép, de sütő-függő a dolog. Ha kész, a maradék csokit is rácsorgatom, és akár azon melegében is tálalhatom.
Egy kiadós levessel komplett ebéd, de a legfinomabb a délutáni habos kávé mellé, hidegen. Meg csak úgy is,a téli könyvolvasós kuckózós délutánok kiváló kísérője. Csak győzzük tavasszal lefutni :)
