A répa és a torta nekem évekig nem állt össze egy képpé. Még akkor sem, mikor Dr. Peppernél megláttam a majdan győztes receptet.
Aztán egy jó zsúfolt pénteki nap estéjén szembe találtam magam egy csokor répával, mikor alapanyag után kutattam a tervezett sütemény-sütéshez.
Megvicceltem a Pepikét, hogy ebből lesz a szülinapi tortája , aki ettől sírva fakadt. A vigasztalás (no meg az esti rutin) után meg már fáradt voltam új ötletet keresni, előjött belőlem a makacs szaranya, és nekiláttam csakazértis répatortát sütni.
De az élet igazságos, hamar megkaptam a büntit: eljutottam ahhoz a részhez a receptolvasásban, hogy sütési idő több, mint egy óra. Kár, hogy csak azután, hogy beleöntöttem a formába a masszát, este 10-kor :)
Recept kicsit átgyúrva, újabban a fahéjjal rosszban vagyok, a kardamomal és a naranccsal meg szerelemben.
Hozzávalók:
2 tojás
140 ml olaj
200 g cukor
75 g dió apróra vágva
1 narancs reszelt héja
100 g vörösáfonya
175 g liszt
1,5 kk sütőpor
1 csipet só
0,5 kk szódabikarbóna
1 csapott (haladóknak púpos) kk őrölt kardamom
Mázhoz:
100 g étcsoki
30 g vaj
1 narancs reszelt héja
A répát tisztítjuk, lereszeljük, a diót aprítjuk (én mozsárban aprítottam, a nagyobb darabok is elférnek a tortában). A tojásokat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a sót, olajat, répát, diót, vörösáfonyát, narancshéjat.
Egy másik tálban alaposan összeszitáljuk a lisztet a többi száraz hozzávalóval, majd a répás masszához keverjük. Az elegyet sütőpapírral bélelt formába öntjük, 180 fokon 75 percig sütjük.
Én egy 18-cm-s kapcsos tortaformát használtam, szép magas lett benne a torta. A 20-as, de akár 22-es átmérőjű is jó választás lehet, főleg, ha az autentikus krémsajtos fedést tervezzük rá.
Első alkalommal máz nélkül készült, különösebben nem hiányzott róla semmi, a reggeli kávénk mellé szeleteltük. Megszerettük, és egy vendégség alkalmával is bevetettem pár hét múlva (nem, végül nem ez lett a szülinapi torta, de Pepike nagy sajnálatára felvéve a kedvencek közé). Akkor kapta a fenti mázat, mert krémsajt épp nem volt itthon.
A csokit gőz felett megolvasztottam a vajjal, belekevertem a narancshéjat, és rásimítottam a kihűlt tortára. A narancshéj miatt rusztikus lett, de nem hagytam volna ki belőle, annyira jó ízt adott neki.
A zene meg a holnapi napra, az utolsóra, amikor búcsúzom a több, mint másfél év itthon, de leginkább a konyhában töltött évtől, és visszaállok csütörtöktől a csatasorba.
Konyhazene, szeretettel Nektek, az egyik kedvenc:
