2011. november 28.

Ha akarom, macaron...

ha akarom, nem. Inkább nem, szerintem. Most még.

Az első próbálkozás egész jó lett, de többet és jobbat akartam. Így készült ma is egy adag, illetve két fél. Egy kávés-csokis és egy mákos-citromos, ez itt:



Ízre, állagra tökéletesek, illetve fogalmam sincs, milyen a tökéletes, ugyanis a sajátjaimon kívül nem kóstoltam továbbra sem mást. Amerre jártam, ott vagy nem lehetett macaront kapni, vagy eddig negáltam a kis édest, végül is mindegy is... de feltétlen szerveznem kell egy túrát rá a közeljövőben, beszippantott a dolog rendesen, na.

Lényeg, hogy az enyémek kívül lágyan roppannak, belül krémesek, a natúrnak eszméleten jó mandulaíze van, étcsokival istenkirály, a mákos citrommal megint csak ütős darab, a kávés-csokis meg olyan, hogy komolyan nem bántam, hogy sok selejt lett, mert sütőpapírról felvakarászva is nagyon jól tudott esni. Viszont szépséghibásak.

Plusz gyanús, hogy a sütőm kerge kicsit, illetve az egyik sütőlap viccel meg már másodszor. Vagy a sütési hőfok nem jó, vagy a sütőlap vastag, vagy x-faktor. Mindenesetre tegnap is és ma is az első adag ragaszkodott a sütőpapírhoz, a másik szépen lejött, ahogy kell.

A segítségre nem lehetett panasz, ilyen komoly support állt a projekt rendelkezésére:




Folyt.köv., mondjuk a januári uborkaszezonban, most már a karácsonyra kellene gyúrnom efféle kísérletek helyett. Ha kibírom addig J

2011. november 23.

Édes két semmiség

Abból tudják a körülöttem élők a legbiztosabban, hogy itt a tél, hogy két perc kint tartózkodás után úgy világít az orrom, hogy még.
Ha rénszarvasként születnék újra, tuti bevenne a Mikulás a csapatba, korrekt riválisa lennék Rudolfnak.
A Pötyi örökölte ezt a jó tulajdonságomat, meg a tél-undoromat is, de ugye a hideg ellenére kell a friss (?) levegő neki is, nekem is, így naponta minimum egy órán keresztül két Rudolf-orrú járja a város utcáit.
Utána vigasztalásul kell valami finomság is a forró leves, vagy tészta után J

2011. november 18.

Pizza, te tökéletes

Ma volt egy maratoni sétám a Pötyivel, átfagyva értem haza, kellett valami jó indok, hogy megint bekapcsoljam a sütőt, mint eddig a héten minden nap. Nálunk ezért hizlalós évszak a tél J

A minap kérdezte a nagyobb, mi a kedvenc ételem? Nehéz volt válaszolni (hezitáltam, ér vajon a tiramisut mondani? J), de győzött a nevelő énem, és végül a pizzára esett a választásom.

Szeretem, mert a diétástól a hedonistáig, évszaktól és hangulattól függően variálhatók a feltétek, szeretem, mert jó választás barátokkal töltött estéhez és romantikus vacsorához is. Ellentétben mondjuk a hamburgerrel, ami nem egy randikaja, ugye?

Szóval pizza lett, egy napokkal előbb kiszúrt recept alapján, tönkölylisztes, teljes kiőrlésű egészséges típus.


2011. november 16.

A megmentő- aszalt szilvás csoiktorta

Nem a könyv, a Frei-féle, hanem a süti, ami visszahozta a hangulatomat az elmúlt időszak eléggé mély gödréből.

2011. november 9.

Cukkinis rizottó


Ez volt az az étel, aminek egy egész napos MÁV-val terhelt budapesti kiruccanás után is nekiálltam. Mi több, ez tartotta bennem a lelket a hazatérésig.


2011. november 8.

Hatlapos




Most, hogy kedves barátaim lejöttek a diétáról, lassan adagolhatom a hardcore cuccokat :)
A hatlapos az elmúlt hétvége sztárja volt, és egyben a nagy kihívás. Ugyanis ez egy hagyományos vasi édesség, családunkban is gyakran készült, ezer anekdota fűződik hozzá, de én még sosem készítettem.

2011. november 2.

Gofri




Ismét egy Puffin-hack, gyerekeim nagy örömére. Mert már a Pötyi is beállt a sorba, a finom falatok pusztításánál teljes jogú versenyzőként kell számolni vele. Nagyétkű gyerekem is van végre, hurrá.