Gyömbérkovász és gyömbérsör

Kellett nekem még egy háziállat...

Na szóval, az úgy volt, hogy a nagy karanténpékség kellős közepén talán én voltam az egyetlen, aki nem sütött kenyeret. Dacára annak, hogy már egy jó ideje volt kovászom, élesztőm meg épp nekem sem, elfogyott minden másra a nemes anyag. De miért is? Ja, mert a helyi pékség kovászos kenyere végig elérhető maradt, és sokkal, de sokkal jobb, mint amit én a kis sütőmmel produkálni tudok.
Készült viszont húsvéti kalács, kuglóf, kifli, csiga, de még gofri is. Na meg pizza, minden mennyiségben, ahogy szokott- vasárnaponként.

Szintén a karanténnapok idején az egyik őskovászos ismerőssel váltottunk üzenetet, és ő említette meg, hogy használ a hagyományos mellett gyömbérkovászt (aka gyömbérbug) is, remekül feltupírozza a kovászos cuccokat.
Kellemes mellékhatásként pedig erjesztett italokat lehet készíteni a segítségével, ami nekem szintén évtizedes álmom volt.

Jelentem, egy hónapja tesztelem, működik, elmondom, nálam hogyan.

Hozzávalók indításhoz:
1 nagy (ha lehet, csatos, 2-3 literes) befőttes üveg
1 dl víz
1 ek cukor
1 ek friss gyömbér

Első nap fogok egy hüvelykujjnyi gyömbérgyökeret, hámozom, és pár milliméteres darabokra szeletelem. Beledobom a befőttes üvegbe, felöntöm a vízzel, hozzáadom a cukrot, jól átkeverem, és naptól védett 18-22 fokos helyre teszem. Nálam a konyhapulton lakik, egy olyan szegletben, ahol nem éri a napsugár.

Innentől naponta elismétlem ezt a mókát, nagyjából a harmadik nap után felezhetem a mennyiséget (fél dl víz, fél ek gyömbér és cukor), és folytatom 8-10 napig a napi etetést. Utána át lehet térni a kétnapi, majd háromnapi etetésre, de aki rendszeresen venne ki belőle, a napi etetést vagy dupla adagosat is elbírja. Napi kb. egy perc foglalkozást igényel, de azt nagyon. Háziállat, ugye, az igénytelenebb fajtából, a napi sétát mindenesetre nem igényli.

Érdemes minden nap átkeverni, és ha erős szaga vagy kesernyés íze lenne, meg kell etetni.
Ha összefüggő penész lenne rajta, vagy kellemetlen szagú, nyúlós réteg keletkezik rajta, sajnos azt jelenti, hogy meg kell válnunk tőle, és visszaállunk egy új adaggal a rajtvonalra.

Nagyjából egy hét után érik annyira össze, hogy lehet belőle kivenni kelt tésztához illetve gyömbérsörhöz.
Kelt tésztánál én cca fél deciliternyi mennyiséget szoktam kivenni, átszűrni. Ezt a víz mennyiségéből aztán levonom a receptnél, a továbbiakban mindent változatlanul csinálok.

A kelt tésztáim azóta sokkal szebbek, levegősebbek, és a gyömbéríz sem érződik rajtuk ekkora mennyiségnél.

Sokkal erősebb motiváció volt viszont a gyömbérsör készítése. Aki azt gondolja, hoyg ez egy magasabb alkoholtartalmú ital, azt ki kell ábrándítanom. Persze van valamicske alkoholtartalma, de elenyésző, sokkal inkább érdemes az egyedi ízért, és a természetes szénsavképződés csodálatáért nekilátni a gyömbérsör készítésnek. Na és nagyon egyszerű, nagyjából az üveg felbontása a legbonyolultabb művelet a folyamatban.

Hozzávalók:
1 dl leszűrt gyömbérkovász
7,5 dl víz
0,5 dl citromlé vagy egy egész citrom (vagy lime, vagy grapefruit tetszés szerint)
1-2 ek cukor vagy méz
1 ek gyömbér reszelve
1 db minimum 1 literes csatos üveg (töltés után minimum két ujjnyi hely maradjon az üvegben a képződő gáznak)

illetve ízlés szerint: egyéb gyümölcsök darabokra vágva (pl.: eper, málna, barack, áfonya), fűszernövények (kakukkfű, levendula, citromfű, menta), gyakorlatilag minden ehető és élvezhető növényi rész.

Az üveget alaposan elmosom, vegyszermentesítem.
A hozzávalókat az üvegbe töltöm, lezárom, és szobahőn érni hagyom minimum 24 órát.

A 24 (vagy erősebb íz eléréséhez 36-48) óra elteltével az üveget nagyon türelmesen, percekig lazítva bontom fel, ha lehet, mosogatótálcában vagy egyéb biztos helyen. Annyira erőteljes lehet a szénsavképződés, hogy nagyon könnyen kifut, ha óvatlanul állunk a bontási folyamathoz.

Én első alkalommal mentás-citromosat készítettem.Ehhez a citrom felét kifacsartam, másik felét karikákra vágva szuszakoltam az üvegbe, plusz vágtam a kertből egy cca 10 cm-es mentaágat.
Másodjára lime-os, citromfüves-mézes készült, ez is nagyon finom volt, de szerintem a holnapi bodzás lesz az ászok ásza.
Izgalmas lehet az epres- mentás, a málnás- mentás, hársfavirágos, a citromos-kakukkfüves vagy a barackos-levendulás kombináció is. Szerintem pont ilyen sorrendben fogom kipróbálni a nyáron.

Miért is jó, azon felül, hogy az íze isteni? Az úgynevezett fermentált italok mindegyike probiotikus, azaz a jó baktériumok szaporodását segíti az emésztőrendszerben. Nem kell tehát gyógyszertári szer, ezek a nagyszerű frissítők gondoskodnak arról, hogy egészségesek, és ellenállóak legyünk a betegségekkel szemben. Az idén ez különös jelentőséggel bír talán mindenkinél, ugye?
Egészségünkre!

Tatjana- epres-vodkás- tiramisu

Tatjána szerelmes volt, mint az egyszeri macska első tavaszán.
Csak nézte a magas, barna szemű ifjút, és a világ eltűnt, egy másik támadt abban a pillanatban. Leányzónk tollat ragadt, a fiú persze elbaltázta, a többi történelem.

De a mi Tatjánánk nem Moszkva felé vette útját bánatában, hanem édesapucitól kisírt egy utazást az olasz Riviérára. Mi más vehetné el a szív fájdalmát, mint a tengerzúgás és az igazi latin szeretők? Ugye?

Az első este Livornoban mindjárt balzsam volt a sértett leány lelkére. Egy igazi világutazó, Don Marinelli szórakoztatta Tatjánánkat. Mesélt ázsiai hajóútjairól, és körbevezette a szálloda parkjában, ahol a csodás virágok mellett igaz különleges növények is nőttek. Többek között különleges citrusfélék, melyeket ő gyűjtött be kalandos útjain.
Egy kis fához érve ragyogó zöld kis gyümölcsöt szakított. Alig volt nagyobb egy diónál, de úgy illatozott, hogy Tatjána egyből beleszeretett. A lime citromba és a kalandorba is. A citromot fehérneműi közé rejtve őrizte, még évek múlva is, a kalandor azonban másnap reggelre eltűnt, várták a széles vizek.

Tatjána nem is ért rá úgy igazából nekibúsulni, elfoglalta a táj minden szépségének csodálata, a finom falatok, édes borok, isteni desszertek. De azért napokig minden délután a kikötő felé vezette útja.
Egy napon egy jól öltözött úr lépett oda hozzá:
- Elnézés kisasszony, hogy megszólítom! Pár napja lettem figyelmes önre. Vár valakit vagy utazni kíván talán valahová?
Ha nem a mi Tatjánánkat szólítja meg az úr, valószínűleg válaszban sem reménykedhetett volna. De a mi bátor hősnőnk egyenesen a férfi szemébe nézett, és így felelt:
- Utazni szeretnék, igen. A Boldogság Szigetére.
A férfinak erre felcsillant a szeme:
- A legmegfelelőbb emberrel találkozott. Ott élek egy kis szigeten, szerény hajlékomban- mutatott a távolba. S ha megengedi, elkísérem egy darabon, s mesélek az én szigetemről.

Ezzel kezdődött hát a história, melynek végén Tatjána olasz hercegnő lett, egy kis szigeten,  Capraián, s egy csodálatos palotában élte életét, csuda virágok és növények között az ő hercegével. Nem szenvedett hiányt semmiben, hatalmas szobák, tengerre néző hálószoba, fogadások, érdekes világfiak közt valóban boldogan élt.
Nem vágyott vissza a rideg orosz földre, kedves barátnőjét társalkodónőnek felfogadta. A kor összes jelentősebb művésze és politikusa megfordult náluk. Remek könyvtára, gazdag virágoskertje mellett nem unatkozott.
Ha nagy ritkán úgy támadt kedve, lement a konyhára, és új ételekkel kápráztatta el társaságát. A legnagyobb kedvencét saját magáról nevezte el, és évente egyszer, Szent György napján készítette- a születésnapjára.
Szerencsére a recept ránk maradt, az idei jeles nap emlékére én is elkészíthettem.

Hozzávalók:

1 csomag babapiskóta (vagy a klasszikus 6 tojásos piskóta gáztepsiben sütve)
fél kg eper
250 g mascarpone sajt
2 tojás
2 ek barnacukor
1 ek vaníliaesszencia (vagy egy csomag vaníliás cukor)
csipet só
1 dl vodka
50 g agaveszirup
2 lime reszelt héja és leve
50 g víz

A tojásokat kettéválasztom.
A fehérjét egy csipet sóval habbá verem.
A sárgáját a cukorral, lime héjjal és a vaníliával fehéredésig keverem. Ha már szép világos, hozzáadom a mascarpone sajtot, és további 4-5 percig habosítom a kézi habverővel. Végül óvatosan a felvert fehérjét is hozzákeverem.

Egy tálban összekeverem az agaveszirupot, vizet, vodkát, és a lime levét.
A nagyobb darab epreket kisebb darabokra vágom.
Egy nagyobb tálat készítek elő.

A babapiskótákat a vodkás lében áztatom rövid ideig, majd a tál aljára helyezem. A krém majd az eprek harmadát rétegezem a piskótára, és mindezt még kétszer ismétlem.
A tetejére lehet cifrázni, a szebb epreket félrerakni, esetleg egy-két vékony karikát vágni a lime-ról dísznek. Nálam ez most elmaradt, annyira édes epreket sikerült vásárolni, hogy az utolsó rétegre alig tudtam pár szemet menekíteni a pákosztosok elől.

A tálat hűtőbe teszem, és minimum 12 órát állni hagyom a kompozíciót, hogy az ízek összeérjenek.
Isteni illatos, visszafogottan édes desszert, és a vodkának köszönhetően a legkeményebb szíveket is meglágyítja. Romantikus regények olvasása mellé kiváló desszert.

Kakaós-mazsolás kuglóf kovásszal

A kuglófsütés egy újabb határozott lépés a nagymamává válás útján. Bár remélem, van még pár évem addig, míg a legszebb karriertervem beteljesül, gyakorolni azért szabad, ugye?

A kovász-fakultációsok figyeljenek erősen, ez a recept az egyik legjobb módja annak, hogyan lépjünk ki biztonsággal a kenyér-pizza zónából? Garantált a siker, és bár a macera-szint nem kifejezetten alacsony, minden perce megéri, főleg, hogy a dolgos hétköznapokba is beilleszthető a lenti módszerrel. Na jó, péntekekbe...
A recept alapjáért nagy köszönet a Vadkovászsulinak!

Hozzávalók az előtésztához:

2 ek kovász
2 dl langyos tej
20 dkg liszt (nálam most sima kenyérliszt, de volt már nagyi titka is)

A hozzávalókat a reggeli órákban egy tálban összekeverem, és minimum 8 órán át hagyom, hadd fejődjenek a buborékok.
A mazsolát is reggel érdemes kis rumba vagy simán vízbe áztatni, hogy bevetéskor már fincsi kerek szemek várjanak.

Délután fogom a szép buborékos előtésztát, és hozzáadok:
40 dkg lisztet
1 dl meleg tejet
2 tojást
15 dkg nádcukrot
csipet sót
1 vaníliás cukrot vagy 1 ek vaníliaesszenciát és jól kidagasztom a tésztát.
Ha a tészta már összeállt, 3-4 adagban hozzáadok még 10 dkg puha vajat.

A tésztát kettéveszem, az egyik adagba belegyúrom a mazsolát és egy-két evőkanál lisztet.
A másik feléhez 3 ek kakaóport adok. Minél jobb minőségű a kakaópor, annál finomabb lesz a tészta. Nálam most szuper Palotai Csokoládé kolumbiai kakaópora volt készleten a Csokiszegnek köszönhetően, de a 20-22% kakaóvaj tartalom, no cukor nem hazudik, használjátok bátran, amit elértek most az ínséges(ebb) időkben, csak a Nesquiket ne :)

Inenntől a két bucit külön dajkálom, és hogy ne unatkozzanak (és én se), félóránként meghajtogatom a tésztát, összesen 3 alkalommal.

Az utolsó félórás pihentetés után jöhet a nyújtás. Még nem nekünk, a tésztának.
Mindkét tésztarészt bő ujjnyi vastag téglalappá nyújtom, igyekszem hasonló formát adni nekik.

Ha megvan, alulra a simát, fölé a kakaósat helyezem, és szorosan feltekerem hosszanti oldalánál.
Ha megvan, akkor elkezdem csavargatni, mint a nedves törölközőt. Ha már megvan a jól megtekeredett kígyóformánk, egy kivajazott kuglófformába hajtom, és jól letakarva vagy nejlonba pakolva egy éjszakára beteszem a hűtőbe.

Jöhet a megérdemelt lazítás, pihenő nekem is, akár egy pohárka rozéfröccsel a teraszon :)
Reggel aztán ahogy kipattanok az ágyból, kiveszem a hűvösre tett kuglófot, örvendezek, milyen szépen megkelt, és előmelegítem a sütőt 180 fokra.

Ha 20 perc-fél óra letelt, beteszem a meleg sütőbe a már éledező tésztát, és 50-55 percig sütöm, 20-25 perc után érdemes takarni a tetejét. Az utolsó 5 percre levehető a takarás, és nincs más hátra, csak edzeni a türelmünket.
A sütőből kivéve 20 percet a formában, majd kb félórát a formából kivéve, rácsra helyezve hűlni hagyom a kész kuglófot.
Mindeközben kikérdezhetem a családtagokat a mázról. Én maximum a porcukor-szórást javaslom, az olyan nagymamás, de nem eretnekség pucin fogyasztani, ha már végképp elegünk van az édes életből, de már az is előfordult, hogy a gyermek a csokimázra szavazott, és nem álltam ellen :)

A lényeg úgyis a belbecs: kis tekergő kakaóhullámok, nagy és puha mazsolaszemek (érdemse a jumbo mazsolát választani!), és a semmihez nem hasonlítható kovászos, telt íz:

Amerikai csokis keksz - chocolate chip cookie

Annyira amerikai, amennyire csak lehet a jó magyar lisztből, osztrák vajból, francia csokilencséből. A nádcukor legalább fél-amerikai, azaz dél :)

Az a jó tulajdonsága nem veszett el, hogy remekül fel tud dobni egy álmos reggelt, egy fárasztó home office-os vagy itthon tanulásos délelőttöt. Képes komplett ebéddé varázsolni egy spenótfőzeléket (hah, van utána desszert, az már 2 fogás...), és csak úgy is el-eltűnik egy darab a kekszes dobozból.

Tíz perc alatt előkészíthető, s már csak sütni kell. Az pedig most a hűvösebb napokon áldás tud lenni.

Hozzávalók (12 óriási vagy 18 nagyobb darabhoz):

12 dkg vaj
12 dkg nádcukor
1 tojás
1 csomag vaníliás cukor vagy 1 ek vaníliaesszencia
csipet só
24 dkg liszt
1 kk szódabikarbóna
24 dkg csokilencse

A sütőt előmelegítem 180 fokra, sütőpapírral bélelt nagy tepsit készítek. (1 perc)
Egy nagyobb tálat fogok, a puha vajat habosra keverem a cukorral. (3-4 perc)
Hozzáadom a tojást, vaníliát, sót, és azzal is  jól elkeverem. (2-3 perc)
Jöhet a liszt és szódabikarbóna elegye, gyors mozdulatokkal ezt is elkeverem. (max 1 perc)
Végül hozzáadom a csokilencsét, a masszát gombócolkba rendezem, a gombócokat a sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, és tenyérrel kissé szétlapítom. Nagyon nem kell ellapogatni, a sütés közben is terülni fog.
Arra kell ügyelni, hogy minimum fél sütinyi hely legyen a gombóckák között.
10-12 percig sütöm a meleg sütőben a sütiket. Ha lejárt a sütési idő, a sütőlapot rögtön kiveszem a sütőből, és a kekszeket csak teljes hűlés után mozgatom, ugyanis hajlamosak melegen törni.

Kávé vagy egy pohár tej mellé isteni tud lenni.Ráadásul a jó öreg Mikulásnak is ez a kedvence, decemberig lesüthetjük úgy 80-100 alkalommal, hogy alaposan begyakoroljuk a nagy napra.
A család biztosan értékelni fogja, az én gyerekeim már most előjegyezték a következő adagot...

Kovászos gofri

Kereken egy hete nincs konyhám. Ha nagyon jó kislány voltam idén (remélem...), akkor talán a húsvéti kalácsot már nem a boltban kell vennem, mert összelegózzuk az új konyhát, és akkor lesz itt olyan sütés-főzés, hogy csuhajja!

Az elmúlt napokban számtalan vicces helyzet állt elő az étkezések körül. Mivel mosogatóm sincs, a mosogatást a lenti fürdőben igyekszünk megoldani, a konyhai eszközeim pedig a lakás legváltozatosabb helyein bukkanhatnak elő.

Így esett hát a következő beszélgetés:

- Hozd ki a tojásokat a kamrából, a tálat a tusolóból!- én a nagyhoz
- Én is segítek mami!- mondja a kisebb
- Jó, te húzd elő a tv alól a gofrisütőt, apa pedig kerít egy hosszabbítót, és akkor megleszünk.

A kovászos gofri ötlete pedig abból adódott, hogy a drága jó kovászomat életben kell tartani, tehát etetni szükséges, felfordulás ide vagy oda. A kivett részt pedig kidobni tilos, így ugyanúgy beetettem, mint szoktam (10 dkg kovász, 5 dkg langyos víz, 5 dkg liszt), és 4 órán át meleg helyen "izmosítottam".

Egy tálban 2 tojást 2 evőkanál cukorral habosra kevertem, hozzáadtam 20 dkg lisztet, 3 dl tejet, csipet sót, egy fél dl olajat és egy evőkanálnyi vajat, és végül az érlelt kovászt.

A masszát további 2-3 órán keresztül érlelem (vagy még jobb megoldással mehet egy egész éjszakára  hűtőbe), majd kisütöm.

Bár sok recept extra hosszú sütési időt ír a kovászos gofrihoz, nekem a szokásos kb. 2 perc duplája elég volt. Felénél fordítottam, mert valamiért az alsó oldal nem sült annyira jól, mint a felső.

Hogy milyen lett a végeredmény? Mennyei. Töményebb, kovászosan savanykás alap, kiválóan egészíti ki a fahéjas cukor-tejszínhab kettősét :)
De a legjobb az állaga: kívül roppanós, belül puhább, egészen sajátos dolog. Bár vész-felhasználásnak indult, maradni fog a repertoárban, beszavaztuk a szűkített listába.

Gofcsi

Most, hogy harmadik hónapja sötétben telik a nap egy jelentős része, és szötymő és köd van, és holnap szerda is lesz, ami nálam a hét legmélyebb pontja, már nagyon kellett valami kis nyár-feeling.

A fagyit nem annyira kívántam, na.

Ekkor ugrott elém a gofcsi, vagyis a jó öreg tócsni gofrisütőben elkészítve. Gofri&tócsni szerelemgyereke, a strandkaják csak nekem új sztárja.

Akkora ötlet, hogy még. Olcsó, gyors, millió verzióban készíthető és tálalható, a gyerekeknek izgalmas kísérlet, plusz bónuszként nem lesz undorító olajszagú a lakás sem.

A recept is hulla bonyolult, nézzétek csak:

3 tojás

4 közepes krumpli (pucolva, reszelve nekem 38 dkg)

8 ek sima liszt

2 ek olaj (olíva vagy semleges ízű tetszőleges)

1 kk sütőpor

1 tk só

Bors, egyéb fűszer ízlés szerint

A tojásokat nagyobb tálban felverem, a krumplit hámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem, mehet a tojáshoz.

A lisztet, sütőport, olajat fűszereket is a tálba mérem, alaposan összekeverem, és indulhat is a sütés.

Nekem a fenti adagból 6 gofri lett, ilyen kis helyes példányok:

Biztosan nem árt neki kis reszelt sajt sem. A krumpli fele (esetleg egésze) helyettesíthető kinyomkodott cukkinivel, vagy gyakorlatilag bármivel, csak onnantól nem viselheti a készítmény büszkén a tócsni (cicege, macok, tócsi, stb) nevet.

Hogy mivel tálald? Kis tejföllel, hagymával a minimál-népies iskola követője lehetsz, ha sovány túrót, zöldségeket adsz hozzá, a fitneszguruk is hozzád fordulnak étrendért.

Avokádókrémmel, céklapürével, salátával instakompatibilis vacsorád lehet, ha pedig a vasárnapról maradt rántott hús kerül a tetejére, a Földért is teszel, hiszen az étel pazarlás az egyik legnagyobb főbűn, ugye?

A választás a tiétek, nálam fix helye van a menütervezőmben a mai naptól, már csak azt nem értem, hogy a vérbe' tudtam eddig várni a kipróbálásával.

Szolgálati közlemény:

Ez az első mobilról pötyögött receptem, ha bármi észrevételed van akár megjelenítéssel, látvánnyal kapcsolatosan, (vagy csak úgy, mert miért ne?), megköszönöm, ha mailben jelzed! 

Goodbye 2019! Hello 2020!

Az immár hagyományos évértékelő-lezáró, következő év tervező bejegyzés következik, miközben a konyhában készül a dal makhani nevű indiai lencseétel.
Aki csak a receptekért van itt, az kattintson nyugodtan tovább, most egy kis én-mese következik :)

Tavaly a fenti képsorral vártam azt a 2019-et, amit most már hipphopp zárunk is. Elképesztően pörgős, színes, utazós, felfedezős, határfeszegetős év volt. A vágyak egy jelentős része teljesült, és talán mondhatom, végre többet hozott az év, mint vitt. Nehéz, veszteségekkel teli, olykor küzdős, de ugyanakkor szép, eredményes és teljes évet zárunk ma. Nyilván azért, hogy utat nyisson a már várt új kalandoknak, leendő csodáknak.

Lássuk, mi történt ebben az évben?

Hagymás bab

Aki valaha is végignézett egy Piedone-mozit, szerintem tudja, miről is lesz itt most szó. Bár magára a receptre nem kellene túl sok karaktert vesztegetni, nálam annyira betalált pár hete, hogy azóta része lett a képzeletbeli étlapomnak.

Engem az elmúlt 40 évben váratlan módon elkerült ez a pofonegyszerű villámkaja. Magam sem értem, hogy lehetett. Becsületesen végignéztem a Piedone-mozikat, rendes rajongó lettem (ez abból is látszik, hogy a pisztáciafagyi lett az örök kedvencem), aztán voltam kollégista is, plusz hétköznapokon általában nincs időm fél óránál többet vacakolni a konyhában. Bónuszként vegán, tejmentes, húsmentes, sör függvényében gluténmentes is, nulla kilométeres, azaz megterem pár kilométeren belül minden hozzá- tehát megfelel gyakorlatilag az összes futó gasztrotrendnek, és mindenekelőtt az ízlésemnek. Most már ti sem értitek, ugye? 

Hozzávalók (3-4 főre):

két kicsi vagy egy nagy babkonzerv(nettó 500g)

2-3 fej vöröshagyma

2 ek étolaj

1 dl barna sör

2 dl paradicsomlé

só, bors

1-2 dl víz

A hagymát karikákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, két evőkanálnyi semleges ízű olajon üvegesre pároljuk.

A hagymára jöhet a babkonzerv, a paradicsom, a víz és a deci sör. Erős-közepes lángon fedő nélkül kb. 15 percig főzzük. Ha szeretjük a pikánsabb ízeket, mehet bele kis hegyes végű paprika, vagy őrölt chilipaprika.

Innentől csak egy szelet igazán jó kenyérre és a maradék sörre van szükség a tökéletes vacsorához.

A várakozásokkal ellentétben szerencsére nem puffaszt túlságosan, én annyit tanácsolok, hogy tejtermékekkel, édességgel egy idősávban ne fogyasszátok, és akkor nem is kell száműzni magatokat az emberek közül ;-)

Cukkinis-citromos süti

Az első (majdnem) vegán receptem. Nem vagyok vegán, csak újabban a húst és a tejtermékeket kerülöm. A halételek és a tojás maradtak repertoáron, hiszen semmi ideológia nincs mögötte, pusztán nem kívánom a húst. Aki viszont kiváltja a tojást tojáspótlóval, máris vegán sütit falatozhat.

Hozzávalók:
240 g liszt
75 g őrölt kesudió
1 tk szódbikarbóna
fél csomag sütőpor
2 tk fahéj (elhagyható)
1 tk őrölt gyömbér
csipet só

120 g cukor vagy eritrit
 3 egész tojás
120 ml növényi tej (én általában mandulatejet használok)
80 ml olivaolaj
60 ml agave szirup (vagy méz)
2 citrom héja és leve

220 g cukkini nagylyukú reszelőn lereszelve, kinyomkodva

A krémhez:
125 g kesudió 4-12 óráig vízben áztatva, lecsepegtetve
2 citrom héja és leve
2 ek kókuszolaj
2 ek agave szirup (vagy méz)

A sütőt előmelegítem 180 fokra.
Egy püspökkenyér-formát sütőpapírral bélelek.
A cukkinit lereszelem, félreteszem.
A száraz hozzávalókat (1-7 tételek) egy tálba mérem.
A tojásokat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a tejet, olajat, agave szirupot, a citrom héját és levét, majd a száraz hozzávalókat. Keverek rajat egyet-kettőt, végül az alaposan kinyomodott cukkinit is belekeverem a masszába.
A tál tartalmát az előkészített formába töltöm, és 45-50 percig sütöm. Az utolsó 15 percben, ha barnulna a teteje, mehet rá alufólia vagy egy réteg sütőpapír.
A formában hagyom kihűlni a süteményt.

A krém hozzávalóit a késes aprítóval vagy botmixerrel pürésítem. Tálalás előtt a kihűlt süteményre rétegzem a krémet. Citromdarabokkal, vagy tetszés szerint díszítem, nálam most kis karamelldarabok és némi karamellizált kakukkfű került a citromdíszek mellé. Ezen felül mehet rá kesu, fahéjjal bevont verzióban is akár, vagy citromos fondant pörkölt magvakkal, a lehetőségeknek csak a fantázia szab határt :)

Kovászos kenyér jómunkásasszony módra

Az úgy kezdődött...hogy kaptam kovászt. Bár párszor magam is nekiindultam a szaporításnak, sosem lett jó vége a dolognak. Vagy be sem indult, vagy például a tavaly nyári pár óráig bíztatóan nézett ki, aztán fogta magát, és megsavanyodott. Nem kicsit, a hangyákat is a szagával nyírtam ki szerintem :)
Muslinca irtásra cserébe nem jó, sőt.

Szóval a kovász teremtéshez a megoldókulcs nem én vagyok, de heti egy adagot tudok adni, ha valaki nem bírja a recept után sk kenyér nélkül, és nincs más forrása, szóljon bátran.

Figyelem, a kovászos kenyér-projekt meglehetősen addiktív. 18 éven aluliak egyáltalán ne, afölöttiek pedig csak alkoholos befolyásoltság alatt szegődjenek el házipéknek. Kell hozzá pöti őrültség, és nehéz is lejönni a szerről, a szabadidő és extrém esetben a családi béke rovására is mehet a dolog. Mondjuk, kellene a fenének olyan család, ahol reklamálnak a friss kenyér miatt...

A disclaimer után azt is sorolom, mi a jó benne.

A dagasztás. Ha van hozzá géped, a napi egy hála már mehet is a hálanaplóba, pipa. Ha nincs, akkor erre a napra a környezeted felszabadul- úgy kinyiffansz közben, hogy nem kötekszel utána senkivel. A feszkó is kimegy meg erőd sem marad. Tuti, mondom én.

A kelesztés. Még egy sor a hálanaplóba- működik magától, nem kell csinálnod semmit. Ülsz a melegben a tésztával, olvasgatsz, Esetleg Netflixezel vagy lenyomsz egy közepesen nehéz bringatúrát, miközben ott a kristálytiszta alibid, hogy "nem érek rá, kenyeret sütök".
A sütés dettó ugyanez a szöveg, de max egy rövid sorozat vagy egy arcpakolás fér bele, esetleg egy 25 perces HIIT-edzés YouTube-ról. Abban van pár másodperc pihenő a sütő-áthangolásra.

Az illat. Na az verhetetlen, nincs az a Chanel, amitől az ember (vagy asszony) szíve ennyire hevesen verne. Szóval ha akarsz valamit éjszaka, zsarold be friss kenyérrel. Típusa válogatja, előlegben vagy kizárólag átvétel után működik, futtass egy tesztet a tiédnél.

Az íz. Ötös, nem lehet hibázni, kivéve, ha kimarad a só, mert akkor nagyot, szóval figyelj! A só itt valóban minden.

Az állag. Az, amit a távoli nagyváros kézműves pékségében megvehetsz aranyáron. Esetleg a kedvenc csillagos étteremedben a ház kenyereként tálalják. Vagy ha iszonyú mákod volt, a nagymamádét még kóstolhattad. Na, pont olyan.

A tartósság. Háromnaposan is ehető, negyedik nap is egészen pofás pirítós lesz belőle. Ha marad az ötödik-hatodik hét környékén. Mert addig tuti fél kiló elpárolog belőle frissen a vacsihoz.
A farmered fogja tudni először, hogy kenyérprojekt van, főleg, ha elbliccelted a fent említett mozgásformákat készítés közben, vagy a keresztdiétát. Az olyan, mint a keresztedzés- mindent edzel, csak az alapsportodat nem. Na itt ez úgy néz ki, hogy kenyéren és vízen fogsz élni napokig. Vagy beteszed Emil.RuleZ! vonatkozó klasszikusát. You know.

No de a recept. Ez a munkás hétköznapokra optimalizált verzió, talán klasszik 8 órás állással rendelkezőknél működik legjobban a megadott ütemezéssel.
Persze, nyugodtan csinálhatod vasár-és ünnepnapon is, de ha már hozzászokott a banda a jó kenyérhez, úgyis igénylik hét közben is a frisset.

Hozzávalók:
150 g etetett kovász
500 g kenyérliszt
350 g langyos víz
10 g só

Az etetett kovász úgy készül, hogy az alapból hűtőben tartott anyakovászból heti egyszer kiveszek 10 dekányit, majd az anyát visszaetetem 5 dkg liszt+ víz keverékkel, s megy vissza  hűtőbe. Egy hétig ellesz az adalékkal, nem igényel különösebb simogatást.

Munkába indulás előtt:
A kivett 10 dekához 5 dkg lisztet és 5 dkg langyos vizet keverek, és a kamrapolcra teszem. Amíg hazaérek, a kb 15-16 fokon pont megkettőzi reggeli térfogatát, szép buborékos lesz- ilyenkor használható. Nyáron valószínűleg fel kell bérelnem kovászetetőnek valamely családtagot, mert melegben/szobahőn 4-6 óra elég a bevetéshez, a 10 óra már sok lenne neki.

Munka után:
Egy tálba mérem a lisztet és a vizet, minimum fél óráig állni hagyom. Ekkor indul be az úgynevezett autolizálási folyamat, amit most nem fogok tovább magyarázni, de jó a kenyérnek. Kattra olvasható haladóknak.

A félóra elteltével mehet bele a szintén kimért etetett kovász, és géppel vagy kézzel jól kidagasztom.
Ha már összeállt, akkor teszem csak bele a sót, és további 2-3 percig dagasztom

Ha van is dagasztógép, javaslom, az utolsó egy-két percben másszunk bele kézzel, ritka jó érzés, ahogy a kézmelegtől alakul a tészta. Engem kikapcsol és elvarázsol minden alkalommal.

Félóráig pihentetem a tésztát, majd elkezdem a hajtogatást. Ez otthoni programtól függően ütemezhető, kb két óra alatt 4x hajtogassuk meg, abból baj nem lesz.
Segítségképp itt egy videó hozzá:

A hajtogatások leteltével jöhet a formázás, én a hétköznapi verziókhoz, mivel egyelőre nincs szakajtóm, két hosszúkás (püspökkenyér) formát szoktam használni. Annyit tesz nálam tehát a formázás, hogy nagyon óvatosan olajos kézzel kettéveszem a tésztát, és a sütőpapírral bélelt formába beleügyeskedem. Nagyon lágy tésztám van, szét fog terülni, de igyekszem kis cipóformát adni neki-a széleket behajtogatom alulra, kb ennyi.

Ha ezzel megvagyok, a formák mehetnek a hűtőbe.

Másnap munkába indulás előtt minusz minimum egy óra:
Kipattanok az ágyból, bekapcsolom maximumra a sütőt (nálam 250 fok), és kiveszem a kenyérkéket a hűtőből. Az én sütőmnek kell kb félóra, mire eléri ezt az üzemi hőt, így a kenyerek is magukhoz térnek a hidegből a félóra alatt.
25 perc elteltével behajítok egy vízzel teli tepsit a sütőbe, hogy megfelelő pára fogadja a kenyereket.
30 percnél bevagdosom éles pengével a kenyérkék tetejét pár helyen, és mehetnek a gőzbe.

15 percig maximumon sütöm, 15 percig 230 fokon. Félidőben kiveszem a vizes tepsit, és ha nagyon barnulna a kenyerek teteje, alufóliával takarok is.
Ha vastagabb, esetleg szilikonos sütőformát használunk, ekkor érdemes a sütőpapírnál fogva kivenni a kenyereket, és forma nélkül visszahelyezni a sütőlapra- sokkal szebben átsül így a kenyér.

Mielőtt elhagyom a lakást, kikapom a forró kenyereket, és rácsra téve, dupla konyharuhával takarva hűlni hagyom.
Ha extra korán hajlandó vagyok felkelni, az induló családtagok már vihetnek is frissen sült kenyérből készült szendvicset, de eddig erre nálunk csak egyszer volt példa- ez esetben a konyharuhás takarás átugorható.
Örülnek neki este is, és az illat addigra pont átveszi az uralmat a házban, míg hazaérünk :-)

Szóval dióhéjban ennyi, nem rövid, cserébe kicsit macerás. Ugyanakkor megéri, egy olyan önbizalom-tuning feltálalni a saját kenyeret, amit egy insta-filter vagy lájkmennyiség sem adhat.

Amúgy is a kovász és a kézműves kenyér az új szexi, aki esetleg szükségét érezni a social media-visszajelzésnek, nyugodtan posztoljon, a lájkcunami és a szívecskeözön úgysem marad el. Annak ellenére sem, hogy illatot sajna nem lehet posztolni. Ha lehetne, kenterbe verné a Kardashianokat az összes kézműves pék, az fix.

Akinek feltűnt, hogy 5 dekányi érett kovász maradt, annak súgok egy titkot: meg lehet a maradékot is etetni fele víz-fele liszt kombóval és át lehet passzolni a szomszédba, egy szelet sk kenyér kíséretében, azaz le lehet dobni a kovász-bombát barátaink vagy ellenségeink hajlékába.
S imába foglalják nevünket, vagy a kb harminc évvel ezelőtti barátság-kenyér sorsára jut a dolog? Tudja csuda, mindenesetre kedden lesz egy felesleges adagom :-)