Aki csak a receptekért van itt, az kattintson nyugodtan tovább, most egy kis én-mese következik :)
Lássuk, mi történt ebben az évben?
Januárban Jethro Tull koncert Budapesten, gasztrotúrával egybekötve. A kaja jobb volt :), nyilván, Széll Tamásék Stand25-je nálam még nem hibázott. Másnap mindjárt abszolváltam is életem egyik legnagyobb bátorságpróbáját a vértesszentkereszti romtemplomnál. A műemléket egy fesőművész-remete vigyázza, Henye Péter. Igazi unikum a nagy kalapjával és Borisz kutyájával, s mivel abban a nagy szerencsében lehetett részünk, hogy beengedett a szent helyre, legyőzve félelmemet az ebtől (aka moszkvai őrkutya), teljes bizalommal léptem be az udvarra, s még az sem zavart, hogy néha játékból a csuklómat a szájába kapta Boriszka. Ha tehetitek, egyszer látogassatok el oda, csoda hely az erdő közepén.
A hétvégét a pannonhalmi apátság Viator étterme koronázta meg, nálunk el is nyerte az év felfedezése címet a hely.
Februárra csúszott az évi rendes balatoni gasztrotúránk, Balatonfüred-Balatonszemes volt idén is a cél, ezúttal Péklány péksége szerzett nem várt kellemes meglepetést- ilyen jó pékárut ritkán kap az ember, érdemes akár csak ezért is felkeresni Füredet.
Március óriási ajándékot hozott. Egy meglepetés-hétvégét Berlinben, ráadásul Melissa Etheridge-koncerttel. Ha nem ismernétek, hallgassatok bele az életműbe, érdemes! Bármikor visszamennék Berlinbe, hatalmas élményt adott a nyitottság, a kedves emberek, a jó ételek, és kb. a nyilvános wc-n is lehetett kártyával fizetni. Ja és kb egy Kőszeg-Budapest vonatjegyért meg is lehet fordulni onnan. Airbnbztünk, így egy hétvégére újra macskatulajdonosokká válhattunk, a szálláshoz tartozott egy cica is, akit a szállásadó távollétében életben kellett tartanunk, cserébe a baráti árért. Sikerült, jelentem :)
Márciusban sikerült befeleznem a Black Belt képzést, amit jól meg is ünnepeltem egy színtanácsadással Mengyán Eszternél. Azóta is rendezgetem a gardróbomat, azt a kevés ruhát, amit beszereztem, egyre inkább színtípusomnak megfelelően válogatom. Ez is része az önismeretnek, ha fontolgattad, hogy kipróbálod, én csak bátorítani tudlak, receptre írnám minden nőnek!
Áprilisban rápihentünk az élményekre, alig vártuk a húsvéti szünetet. A csokitojások mellett színházjegyet hozott a nyúl, méghozzá a több éve várt előadásra: a Vígszínházban nézhettük meg A Pál utcai fiúk előadást. Hihetetlen jó volt, a kicsinek ez volt az első színházi élménye- magasra tettük nála a mércét, mondhatom! Volt még sok sport, az első hosszabb bringatúrákat is ekkor tettük meg, még rendszeresen úsztam, és elkezdtem óvatosan kocogni is, hogy a sok finom falatot mozgásra váltsam.
Május a hagyományos fúvós utcazenével indult, majd egy újabb mérföldkő jött el: a nagyobb bérmálkozása. Ekkora már az is biztos volt, hogy felvették a vágyott gimnáziumba, azaz marad újabb 4 évre az eddigi iskolájában. Május hozta el a második nagy találkozást, Mészáros Márta filmrendezővel volt szerencsém pár szót váltani, illetve végighallgatni egy beszélgetést vele. Igazi példakép, örülök a találkozásnak, sokat viszek magammal belőle tovább.
Idén sem múlt el a május a grazi Ukulele-fesztivál nélkül, ismét nagyot alkottak a szervezők. Egy jelentősebb gasztro-vonatkozása volt az eseménynek: a belvárosi Kirby's nevű hely felfedezése. Ha a hagyományos brit pub-hangulatot keresitek, irgalmatlan jó kajával, nem muszáj Londonig menni, elég lesz Grazig megvenni a vonatjegyet :)
Június egy hosszabb bringatúrával kezdett, majd az egyik legvágyottabb tétel következett a bakancslistáról. A nagyfiam évről évre elzarándokol Mariazellbe. Én mindig vágyva néztem erre az Útra, és megfogadtam, hogy egyszer én is megteszem. Gyalogosan még nem jött el az ideje, de két nap alatt, kerékpárral vállalhatónak tűnt. Persze, az időjárásnak elfelejtettem szólni, hogy elég lesz 20 fok is, nem feltétlen ragaszkodom a 32-höz :), de legalább így volt egy plusz próbatétel is, ha a több, mint 2000 m össz szintemelkedést nem is vesszük most ide. Az első szakasz "csak" a meleg miatt volt nehéz, és monoton, a második nap azonban jött a Rax és a Lahnsattel megmászása. Valóban spirituális élmény volt, a visszautat autóval tettük meg, és teljesen elképzelhetetlen volt, hogy én azokat az emelkedőket megmásszam bringával. Tényleg a cél vezeti a tudatot!
Gyorsan be kellett zárni az iskolaévet is, aztán az egyik szombaton hirtelen Cesky Krumlovban találtam magam :) céges egy napos kiruccanás volt, de persze az élmény most is szuper volt.
A nagyfiam elballagott az általános iskolából, én pedig másnap felültem a buszra, és tizenkét napig úgy maradtam :) Persze, közben a busz elvitt életem élményére, a Baltikumba. Desszertnek ott volt Szentpétervár, feketelevesnek Moszkva, de összességében szép élményekkel tértem haza a Nagy utazásról. Aki készülne ezekre a tájakra, azoknak azt üzenem: ne busszal, de mindenképp!
És így értünk át a júliusba, amikor is a sok buszozást egy váltófutással kellett levezetni, jött az Ultra Tisza-tó futás, ahol sikerült megcsípnünk a 3. helyet a céges kiscsapattal. Eltévedés nélkül, simán,igazából csak az esti szúnyogok jelentettek kihívást. Még életemben nem néztem ki ilyen cudarul...és ráadásul kaptunk egy szomorú hírt is, kedves barátunk fia haláláról.
Vigasztalásul eljött a szülinapom, amit idén kivételesen munkásan töltöttem. Mi több, ezen a szent napon pályáztam meg egy új pozíciót cégen belül nem kis hezitálás után. A nagy izgalmakat persze családi ünnepléssel kellett lezárni. Szolidan persze, hiszen várt rám egy újabb bakancslista-tétel és kihívás: elindultunk váltóban a Vasi Vasemberen. Anita barátnőm úszott, Zsanett kolléganőm futott, én pedig tekertem a biciklit. Egész jól sikerült, bár épp egy kicsivel lemaradtunk a dobogóról. Sebaj, majd jövőre!
A július egyik legellentmondásosabb napja is eljött, így nézett ki: munka, állásinterjú, temetés, és az este, mi megmentette talán az évemet is: az első hangtálas relaxálás. Mert aztán jött a többi is, de ez az első pont a legjobbkor, őszintén mondom. Aki kemény napokat él, annak azért, aki el akar mélyedni önmagában, annak azért, aki kíváncsi, az legyen nyitottabb-ajánlom.
Volt még szuper Szabó Balázs Bandája koncert Hegykőn, sok itthon nyaralós este- amikor is a munka után a helyi főtéren lazítottunk. Nagyon élveztem, talán soha nem volt ilyen hangulatos nyár Kőszegen. Sok remek előadás volt a Várszínházban, többször voltak zenés estek, Biego pizzái pedig mindig isteniek!
Augusztusban újabb sportkaland: életem első egyéni triatlonversenye Pöttschingben, Ausztriában. Szuper mini táv, remek szervezés, segítőkész sporttársak, támogató család és barátok- s nem maradhatott el a siker! Végigcsináltam, a saját célomat is teljesítettem, szuper érzés volt. Kár, hogy pár nappal előtte sikerült egy rossz mozdulattal megrántani az egyik hátizmomat, így gyakorlatilag ez a sérülten végigcsinált verseny hozta el az utolsó jelentősebb sportélményt az évben.
Augusztusban keresztszülők lettünk, ilyen sem volt még, kérem :) és várva vártuk a naaaaagy vakációt. Előtte még jól megünnepeltük Vera barátnőm szülinapját, és átvettük az autónkat, amire szintén egészen régóta vártunk. Jól bele is tettünk pár ezer kilométert, a már hagyományosnak mondható olasz-francia-osztrák túrán. Modena, Orta San Giulio, Mont Blanc, Pontarlier, Wolfurt voltak a főbb állomások.
Szeptember, iskolakezdés, munka, elég volt visszaállni a nagy szabadságból a rendbe. Persze nem búsultunk, a hétvégéket igyekeztünk kihasználni. Volt Fertő-tó kis kör bringatúra, soproni tekergés, nagy kőszegi séták. A hónap végén elbúcsúztam a qualitys csapattól három év közös munka után. Nagyon sokat tanultam, cégről, munkáról, emberekről- szép és tartalmas három évünk volt együtt, ráadásul rengeteget fejlődünk együtt. Maradtam a cégen belül, októberben indulhatott a felkészülés az új kihívásokra.
Az ősz további része többnyire a dolgos hétköznapokról szólt, persze belecsempésztünk ezt-azt.
Az unokaöcsikkel jó kis hétvégét töltöttünk Csehországban, remélem, ők is megszerették Krumlovot, Trebont egy életre :)
A hónap végén megmásztuk a Hochwechselt az utolsó nyárias napon, egy szál pólóban. Csuda volt, ahogy az is, hogy a következő napokban már hó borította ugyanazokat a csúcsokat.
Novemberben ismét Balaton, visszamerészkedtünk a szezon után- én ősszel és télen szeretem legjobban a partot. Az ősz áll a legjobban Fürednek szerintem.
December az ünnepre való készülésről szólt, elkezdtük lezárni az idei évet és tervezni a következőt. Ami már most tudható, az pár utazás, és most már tényleg itt van az ideje az évek óta halogatott konyha-projektnek. Biztosan maradt ki jó pár dolog, de azt hiszem, a lényeg nagy vonalakban itt áll az elmúlt évről. Egészen nehezen engedem el, de persze bízom az újabb csodák megélésében is.
Magamnak ezt a pár képet válogattam össze motivációs céllal a következő hónapokra:
Reményekben gazdag, szeretet-teljes évet kívánok Nektek! Egyetek jól, sportoljatok, dolgozzatok, olvassatok, nevessetek, pihenjetek sokat! BÚÉK!
