A tavalyi évet búcsúztattuk ezzel a szintén régóta tervezett étellel. Lévén nem vagyok nagy húsevő, disznóhúst meg végképp nem szoktam sem enni, sem készíteni, elég nagy vállalkozásnak tűnt, de a csülökről pont jó élményeim vannak, és a család felnőtt tagjai nagyon is szeretik, nekifutottam a feladatnak.
Bár egy délelőtt és egy római tál kell hozzá, egyáltalán nem ördöngösség. A viszonylag kevés befektetett energiával elismerés-cunamit generálhatunk, ajánlom hát kipróbálásra.
Hozzávalók:
2 db, nagyjából 1 kg-os sima (nem füstölt) csülök
evőkanálnyi só
maréknyi egész feketebors
pár db szárított babérlevél
6 fej vöröshagyma tisztítva, negyedelve
1 fej (kb. 12 gerezd) fokhagyma tisztítva
kanálnyi disznózsír
5-6 szem krumpli
A római tálat vízbe állítom, hogy jól megszívja magát. A csülköket alaposan megmosom, ha kell, epilálom (engem szerencsére megkímélt ettől az élet, nagyon kis pöpec, sima bőrű példányokat sikerült kifogni a Metroban). Ha van rajt bélyegző, kivágom a bőrből.
Nagy fazékba teszem a húsokat, felöntöm legalább annyi vízzel, amennyi ellepi, 2-3 teáskanálnyi sót, 5-6 gerezd fokhagymát, 3 negyedekbe vágott vöröshagymát, maroknyi egész borsot és pár darab babérlevelet teszek mellé. Nagy lángon felforralom, majd forrás után fedő alatt, takarékon bő egy órát főzöm. Akinek van kuktája,bátran vesse be ennél a pontnál, nekem még csak a konyhai bakancslistámon van az alkalmatosság, azért nem abban készült.
Ha letelt a főzési idő, a római tálat kiemelem a vízfürdőből, a kanálnyi zsír felét az aljára kenem. A csülköket átteszem a tálba, és lefedve a sütőbe teszem, melyet 220 fokig melegítek. Egy óra elteltével óvatosan kiemelem a tálat a sütőből, még óvatosabban veszem le a tetejét, hogy a gőz ne okozzon maradandó károsodást. Én ezen a ponton kiabáltam segítségért, csontozza ki valaki a disznólábakat, de biztos vagyok benne, közületek vannak olyan bátrak, akik maguk is neki mernek állni a nem kis feladatnak.
Míg az uram cocát filézett, én a tálba halmoztam a maradék hagymákat, és a nyers, finoman sózott burgonyát, és erre kerültek a csontjuktól megszabadított húsdarabok. Immár fedő nélkül, először bőrrel lefelé, majd 40 perc elteltével bőrrel felfelé pirítottam a húst (újabb 40 percig). Az utolsó 5 percben feltekertem 250 fokra a sütőt, hogy szép hólyagosra süljön a bőre az áldozatnak.
A család el volt tőle ragadtatva, és az igazat megvallva nekem is ízlett. Másnap készült hozzá egy tisztes adag tepsis krumpli, aprók és nagyok örömére:
Kár, hogy az ilyen izmos kajákhoz nem vagyunk hozzászokva, és a gyerekek sem rajonganak érte, így azt hiszem, egy újabb évet kell várnom, hogy hasonló férfias játékokat űzzek a konyhámban.
Pálinka erősen javallt hozzá, így most azt kaptok, ilyen kis fincsit:
