Mézeskalács

Terápiás célzattal pötyögök most, talán segít valamit a hangulatomon, hogy egyről kettőre jutok legalább itt. A nagy karácsonyi készülődést nem kicsit vetette vissza a hétfő óta tartó betegséghullám kis családunkon. Most épp rajtam a sor. Mindjárt megyek is a puha ágyba egy jó fűszeres forralt bor után, de előbb az ígéret.

Pont egy hete tizenhatan voltunk az immár nem kicsi (csak randa) konyhánkban, és a női szekció a karácsonyi mézeseken dolgozott gőzerővel. 10 tepsi sült ki, családonként 2-2, a visszajelzések és a saját tapasztalat alapján is mondhatom, nem karácsonyra :)

Recept most ez volt apró módosítással, mert a kézműves tanfolyamról pár éve elmentettet elvesztettem a költözés alatt. Sebaj, az úgyis az a hagyományos, gumiszerű, keményebb fajta volt, amit ugyan kiválóan lehetett formázni, vágni, és díszíteni, fogyasztani viszont kevésbé volt élvezetes.

Ez meg itt egy óvatosabb bánásmódot igénylő, porhanyósabb fajta, cserébe nagyon finom. A szombati nagy akció után hétfőn egy négytepsis verziót magam is előállítottam, azóta bőszen dugdosom a ház különböző pontjain, mert már nem lenne belőle egy szem sem.

20 dkg liszt
10 dkg méz
6 dkg vaj
1 tojássárgája
1 tk fahéj
1 tk őrölt kardamom
(opció: 2 tk mézeskalács-fűszer előbbiek helyett)
1/4 tk szódabikarbóna
csipet só

A fűszereket és a szódabikarbónát a liszttel összeszitálom egy tálban, majd belemorzsolom a hideg, felkockázott vajat, végül hozzáadom a tojássárgáját és a mézet, és kézzel vagy géppel kidagasztom. Folpackba csomagolva minimum félórát hűtöm, majd lisztezett deszkán kinyújtom, szaggatom a kívánt formákra, és 180 fokon kb. 8 percig sütöm. Miután kihűltek a mézesek, lehet díszíteni, ízlésnek, türelemnek, tehetségnek függvényében.

Az íróka receptjére még emlékeztem régről (nem egy bonyolult dolog), így az a megszokott módon készült:

1 tojásfehérje
8-10 púpos kanál porcukor
1 ek étkezési keményítő

A tojásfehérjét kézi habverővel elkezdem verni, majd mikor már fehéredik, fokozatosan hozzáadom a porcukrot. A negyedik-ötödik kanálnyi cukor után hozzáadom a keményítőt, majd addig folytatom a porcukor adagolását, amíg sűrű, de még éppen folyós masszát kapok. A végeredmény egy szépen csillogó, hófehér édes hab lesz. Nyomózsákba töltöm, a lehető legkeskenyebb formát teszem a végére, és kidíszítem a mézeseket. Régebben csak magvakkal díszítettem mézeskalácsot, de ez a hagyományos módszer jóval gyerek-barátabb, gyorsabb, és remekül lehet szórakozni a díszítőcukrokért folyó versenyen.
Ételszínezéket is lehet keverni az írókába, én nem mertem, mert elolvastam a címkéjét. De szép így fehéren, girbegurbán is, a Pepi segített :)