Mert én még soha, ezt mindig az anyukám. Aki ma itt volt
nálunk, mert jó fej, és segített az utolsó rohanós napokon gyerekcsőszködni, plusz megbeszéltük a Nagy Karácsonyi Logisztikát. Panaszkodott, hogy a hátralévő három
napban mennyi dolga van még, köztük a bejglisütés is, ugye…
A terv szerinti vaníliás kifliket hamar megsütöttem, volt
másfél szabad órám az iskolai karácsonyi ünnepségig. Mivel napok óta ott zakatolt az agyamban ez a recept és fotó, úgy döntöttem, nagykorúsítom magam bejgli-fronton. Mit mondjak, a
nap legjobb döntése volt.
Na jó, a második, mert délelőtt egy olyan piros bundás
bakancsot szereztem, amit a Mikulás is megirigyelne J
Ügymenet és hozzávaló-lista itt és itt is, első körben szó-betű
szerint követtem, újítani csak annyit mertem, hogy a mákoshoz citromhéj helyett
narancshéjat, víz helyett facsart narancslevet tettem. Ez lesz kedvencem,
meghozta az áttörést bejgli-fronton: az első szép ÉS jó, amit ettem.
Szóval, elsőzők, bátorság, ha nekem sikerült olyat alkotni,
amitől az anyukám is el volt ragadtatva, nektek is menni fog!
És ha még a bejglirecepttől sem kerültetek kellően karácsonyi hangulatba, vagy last minute ajándék/dekorációötlet hiányzik, nézegessétek mondjuk ezt az oldalt, én rengeteg jó ötletet szereztem innen. Jó készülődést, kevés görcsölést a finisben! J
