Gyerekkoromban a Szenteste után a legjobban a december 27-ét vártam. Ekkor mentünk a távolabbi rokonokhoz, köztük Annus nénihez, nagymamám sógornőjéhez.
Annus néni amolyan ízig-vérig nagymama volt, fehér hajjal, kötényben, remek sütiket alkotott és gyönyörűen hímzett.
Túlzás nélkül a legfinomabb, legomlósabb vaníliás kifliket sütötte a kerek világon, és mindig volt egy kis tálcányi a kamrában félretéve 27-ére, mert tudta, hogy ez a kedvencem.
Sajnos, már nincs köztünk, így csak halvány másolatokat eszegettem évekig, de tavaly a legeslegjobb fej unokatesó megosztotta velem a régi családi receptet, így már második alkalommal varázsolhatom asztalra a gyerekkori karácsonyok ízét.
Idézem:
"Hozzávalók:
30 dkg liszt
18 dkg zsír
12 dkg darált dió
12 dkg cukor
1 pohár tejföl
A hozzávalókat deszkán jól kidolgozzuk, majd kézzel kis gombócokat szakítunk, kifliket formázunk belőlük, és meleg sütőben világosra sütjük, vaníliás cukorba forgatjuk."
A tejföl legyen 175 g, a sütő hőmérséklete 180 fok, sütési idő kb.10 perc, a vaníliás cukor pedig porcukor és vaníliás cukor keveréke. Dupla adaghoz fogyott 6 tasak vaníliás cukor és 4-5 evőkanálnyi porcukor.
Ezzel a körülbelül nyolcvanéves recepttel, és a legkedvesebb karácsonyi dalommal kívánok Nektek áldott karácsonyt! Köszönöm, hogy itt vagytok, legyen szép ünnepetek!
