Az elmúlt hónapok csendjét egy igazi visszatérős recepttel töröm meg. Sütésével kezdő konyhatündérek, mi több, gyerekek is megpróbálkozhatnak, biztos a siker.
Kiváló megmentős süti, ha beugrik valaki "csak úgy", ha épp el kell használni a döglődő banán-maradékot, ha este derül ki, hogy nincs pékáru itthon, és holnap tízórai kell, vagy csak simán ennétek valami kényeztető falatot a kávé, kakaó mellé.
Hozzávalók 12 darabhoz:
2 tojás
3-4 ek cukor
kevés vaníliaesszencia vagy egy zacskó vaníliás cukor
100 g szobahőmérsékletű (vagy 20 mp-ig mikrózott) vaj vagy kókuszvaj
2 érett banán villával alaposan áttörve
175 g liszt
25 g cukrozatlan kakaópor
1 csapott tk sütőpor
1 lapos kk szódabikarbóna
100 g étcsoki apróra vágva
A sütőt előmelegítem 180 fokra.
A muffinsütő-formát papírkapszlikkal bélelem.
A tojást a cukorral és a vaníliával habosra keverem, hozzáadom a vajat, az összetört banánt, és átkeverem.
A lisztet, kakaót, sütőport, szódabikarbónát elkeverem, szitán keresztül a tálba borítom, majd a csokit is hozzáadva gyors mozdulatokkal összekeverem egy kanállal, épp csak annyira, hogy egynemű masszát kapjak. Gyorsan a formákba kanalazom a tésztát, majd a forró sütőbe tolom, és 23-25 percig sütöm. Langyosan a legfinomabb, de ha kihűtés után légmenetesen záródó dobozba tesszük, 2-3 napig élvezhető marad.
Most elmesélem röviden, mi történt az elmúlt hónapok során itt a Szigeten. Tavasszal és nyáron munkaügyekkel voltam tele, költözködés, több munka, jóval több utazási idő kötött le, majd júniusban befejeztem tanulmányaimat egy időre, szakdolgozatot írtam, államvizsgáztam. Nem unatkoztam, mondhatom. A nyár őszintén szólva fogalmam sincs, mivel telt, kiesett emlékeimből... Volt szoba-felújítás a nagyfiúnak, egy rövid balatoni vakáció, pár emlékezetes kirándulás, de főleg munka és munka. Ősszel próbáltunk regenerálódni, elszöktünk Toszkánába az urammal, erről majd írok egy hosszabb beszámolót. A konyhában is keveset tartózkodtam az addig megszokotthoz képest legalábbis. Laktózérzékeny lettem, kipróbáltam a cukormentes táplálkozást, barátságot kötöttem a nyers étkezéssel, mely ugyan rutinná nem vált, de egy-egy napra kiváló alternatíva.
Már-már azt hittem, feladom a blogolást, de meglepetésemre az utóbbi időben visszatért a sütési kedvem, kipróbáltam pár új receptet, és felfedeztem, hiányzik az írás is. Akkor vagyok jól, ha alkotok, nem maradtok hát a posztjaim nélkül a jövőben sem. A fotózásban is próbálok fejlődni, ígérem :) Külön köszönet azoknak, akik a szótlan hónapok alatt érdeklődtek, biztattak a folytatásra. Ölelés!
