Meggyőződéses hétfő-szeretetem sem volt elég a reggeli őszinte mosolyhoz, mert én voltam az egyetlen, aki elindult itthonról kis családunkból. A többieket meg egyedül hagytam a kis doboznyi házi mogyorókrémmel, amit tegnap éjszakába nyúlóan alkottunk. Meghagytam nekik, ha marad legalább egy kicsi, kapnak jutalomfalatot.
Rendesek voltak hozzám, hát járt a csemege. Gyerek-és ego-kényeztetés munka után egyenlő kelt tészta-sütéssel. Türelem híján kalács helyett briós került a mogyikrém alá. Mondtam már, hogy péknek egész tűrhető vagyok? :)
.JPG)
No de mogyorókrém. Nutella szónak nincs helye, ez itt most nem az, nem is nagyon hasonlít. Viszont finom, és addiktív. Ha lehet, még inkább, mint amaz.
.JPG)
Hozzávalók:
160 g hántolt mogyoró
160 g étcsoki
40 g porcukor
40 g vaj
2 ek tej
2 ek kakópor
csipet só
1 tk vaníliaesszencia
Múlt héten kaptunk egy adag mogyorót, így csak törni, pirítani és tisztítani kellett a vékony héjtól. Nettó egy óra alatt megvan :). Én a külső héjtól megszabadított szemeket serpenyőben pirítottam, kb 5-6 precig, míg szépen kipattogtak a vékonyabb burokból is. Ekkor egy jól zárható tálba tettem, és jó pár erőteljes mozdulattal rázni kezdtem, mert ugyan sok recept konyharuhás dörzsölést javasol, én ennél jobban féltem a házi textíliát, egyet már hajítottam ki hasonló akció miatt. Újabb 5 perc rázás után a héj nagy részétől megszabadultam.
Aki nem akar ezzel a résszel macerázni, nem kell lemondania az élvezetről, már lehet teljesen tisztított, zacskózott mogyorót venni a nagyobb áruházakban, igaz, aranyáron. No de ha az idő pénz, akkor nem jár sokkal rosszabbul. A bolti verziót is megpirítanám egy-két perc alatt forró serpenyőben, és innen megegyezik az ügymenet: kb 10 perc alatt kész is az isteni csemege.
A mogyorót késes aprítóban (extrém sportként botmixerrel) több menetben krémesre dolgozom.
A vajat és a csokit vízgőz felett összeolvasztom, majd összeöntöm a mogyorópasztával, porcukorral, és a többi hozzávalóval, és egy-két perc alatt homogén masszává dolgozom.
Ezeréves botmixeremnek köszönhetően nálunk egy darabosabb, divatosan rusztikus jelzővel illetett mogyorókrém lett a végeredmény.
A pörkölésnek és az étcsokinak köszönhetően intenzív ízvilágú, cseppet sem gejl krémet kaptam végeredményként.
Magában túl tömény, kívánja a kekszet, pékárut, de tuti bonbontöltelék is lesz belőle. Ha marad a következőből... Addig meg haladok a kortárs olasz zene megismerésével, meg a térkép nézegetésével és álmodozással :)
