2013. december 31.

Szilveszter 2013




A szilveszterek sokáig egészen közömbösek voltak számomra, egyrészt nem szeretem a petárdadurrogást, másrészt nem vagyok az a kifejezett buliimádó sem, akinek az év vége is csak egy újabb lehetőség a partizásra. Gyerekkoromban az egyedüli nagy szám az volt benne, hogy fennmaradhattam éjfélig. Egy jó ideje ez mindennapi rutin, hát még eggyel kevesebb jó pont az év utolsó napjának. 
Néhány évvel ezelőtt bevezettük a szilveszteri kirándulások hagyományát, ami igencsak kedvemre való. Valahogy mégis más hangulata van a napnak, és segítségével a muszáj-bulis-kényszeresnevetős-pezsgőbontós-himnuszalattidétlenröhögős-virslizabálós-inkábbráidókabarét-csaksassjózsitne régi érzésből az egyik leginkább várt napja az évnek. 
A menetrend rendes esetben egy kiadós reggeli, aztán sétálós-túrázós rövid kirándulás úgy négyig. Hazafele lehet gyönyörködni a távoli rakéták fényében, este pedig közös főzőcsékézés itthon, akár barátokkal, akár családdal.
Idén praktikus okokból egy nappal előbbre hoztuk a (nappali) kirándulást, ma pedig nyugis csülöksütő-maraton után éjszakai túrára megyünk a szomszédokkal. Együtt ünnepelünk anyukámmal is, melyre talán 15 éve volt utoljára példa. Idén először tudtuk rávenni, hogy ne a lakótelepen hallgassa a petárda-durrogtatást egyedül. És még egyszer sem kaptunk össze, csodás :))) Jó lesz együtt társasozni, visszaidézni együtt is az elmúlt évet.

Ez a 2013 igencsak eseménydús év volt. Rengeteget dolgoztunk mindketten, el is fáradtunk rendesen az év végére. A munka mellett P. is végzett egy tanfolyamot, én németre jártam, plusz szeptembertől visszaültem az iskolapadba. Ugyan az első félév kipipálva, de még másfél évi kötelezettség előttem. Időnként nehéz összeegyeztetni a család-munka-tanulás hármasát, plusz időt szakítani mindezek mellett hobbira, egymásra, mégis örülök, hogy így alakult. Biztos vagyok benne, a befektetett energia meg fog térülni.
Az évben történt sok-sok esemény közül a februári Pepi-szülinapi kirándulás, a cseh túránk, a nyári egynapos tihanyi látogatás, a tengerparti eső, az első veszprémi nap és a nyugis karácsonyi hét marad meg legszívesebben az emlékezetemben. 
Amiben szeretném másként alakítani a következő évet, az a mozgás visszahozása az életünkbe. A blog mellett a kirándulások, túrák, spinning-órák szorultak háttérbe, és igencsak érzem hiányukat. Aztán jó volna kevesebb időt fordítani az ingázásra, de erre egyelőre nem látok lehetőséget, mivel nincs repülőgépen (sem). Nem ártana egy jobb fényképezőgép, bár ez elsősorban P. kívánságlistáján van, én beérném azzal is, ha több időm lenne világosban fotózni :)
A blog idei éve sem volt egyszerű, pont a fent felsorolt rengeteg feladat miatt szorult hátrébb és hátrébb, de szerencsére idén is történtek nagyon jó dolgok a bloggal kapcsolatos életemben.
Mindenekelőtt nagyon büszke vagyok rá, hogy részt vehettem a tavaszi Segítsüti-akcióban. A licitálókkal, nyertesekkel és más bloggerekkel együtt segíthettünk a Gyermekmentő Alapítványnak, összesen 1.320.000 forinttal. Köszönöm szépen ezúton is, hogy csapattag lehettem!
A céges újságban is rendszeresen publikálhatok recepteket, és igyekszünk a vállalatnál is részt venni különféle segélyakciókban főztjeink, süteményeink segítségével is. Ilyen volt például az adventi éjszakai főzés, ahol a szombathelyi Aranyhíd intézmény javára gyűjtöttek. Kollégáim főztek, mi lányok pedig, akik a hideget kevésbé bírjuk, süteményeket küldtünk a nemes ügyet segítendő.
Készüli idén pár olyan recept, melyre évek óta ácsingóztam, nekiállni eddig viszont nem mertem. Már nem is értem, miért, igaz a panettonéval megküzdöttem. Jövőre innen folytatom, remélem, kicsivel aktívabban, de nem lankadó lelkesedéssel.
Köszönöm Nektek az egész éves figyelmet, külön köszönöm a kommenteket, és az egyre bővülő Facebook-os csapat kedves visszajelzéseit! Kívánom, hogy a következő éveteket kísérje szerencse, boldogság és jó egészség!

Zene is van, örülök, hogy ezt is szeretitek a bejegyzésekben. A mai az egyik leg-leglegkedvencebbjeim egyik új dala, a tegnapi zalai dombok közti cikázó kísérőzenénk, nem tudom megunni azóta sem: