Vigyázat, angol és nagyon hosszú :)
Viszont nagyjából két éve nézegetem, barátkozom a gondolattal, hogy csak meg kellene csinálni. De a ház ura annyira utálja a krumplipürét, hogy egy fontos vizsga kellett ahhoz, hogy neki merjek állni. Mikor máskor lenne az egyszeri embernek másfél szabad órája, mint tanulás helyet? Rémlik, ugye? Ó, édes régi idők, sose volt még olyan rend a gardróbomban, mint pszichológia szigorlat előtt:)
Mindenesetre annyira elszánt arcot vágtam, hogy P. meg sem mert nyikkanni, mikor látta a közellenségnek számító pürét a konyhapulton. De a vacsora után csendben csak annyit jegyzett meg: így akárhányszor elém rakhatod a krumplipürét, nem lesz harag :)
Szóval jó, nem is bonyolult, meg a vizsga is megvan,hát itt a recept a nagy örömre:
Hozzávalók:
1 nagy vöröshagyma
fél kg darált marhahús
4 gerezd fokhagyma
450 g vegyes zöldség (nekem épp vmi hiperes zacskós cucc-répa, fehérrépa, zeller, kelbimbó)
3-4 ek étolaj
só
bors
1 db bio leveskocka
a krumplipüréhez:
60 dkg tisztított krumpli
2,5 dkg vaj
0,5-0.75 dl langyos tej
10 dkg reszelt cheddar-sajt
A sütőt előmelegítem 200 fokra.
A krumplipüréhez a krumplit tisztítom, kockázom, és annyi sós vízben teszem fel főni, amennyi ellepi.
Érdemes jó apróra vágni, hamarabb puhára fő. Ha megfőtt, a vizet leöntöm róla, és még forrón krumplinyomóval összetöröm. Fakanállal hozzákeverem a vajat, tejet (először csak keveset, aztán ha lisztesebb krumplim van, lehet növelni az adagot), és jó habosra kikeverem. Fontos, hogy ne legyen túl lágy a pürénk.
A hagymát az olajon üvegeste pirítom, rádobom az összenyomott fokhagymát, és a húst. Sózom, borsozom, és nagy lángon morzsára pirítom. Ekkor belezúdítom a zöldségeket, a leveskockát és kb. 1 dl vizet, majd fedő alatt közepes-kis lángon kb 20 percig főzöm. Ha a hús már puha, fedő nélkül, a lángot nagyobbra állítva, gyakran kevergetve a lé nagy részét elforralom.
Fogok egy tűzálló tálat, az aljára a húsos-zöldséges cuccot rakom, majd a krumplit habzsákba töltve szép rózsákat formázva rájátszom a tetejére.
30 perc elteltével elbűvölöm az angol konyha ritka remekével a családot :)
Esetlen és mégis jó cucc ez, meglepően jó, pont mint másik nagy angol kedvencem, Hugh Grant. Mikor először kiplakáltoltam a fejét a szobámra tinikoromban, el nem hittem volna, hogy a szemein kívül bármi jó van benne. Pedig színésznek sem utolsó, és énekelni is tud (mindenesetre szupercuki), nézzétek csak:
