Az egyik meghatározó fánkélmény olyan tizenöt évvel ezelőtt ért. Az azóta hazánkból már kivonult Dunkin' Donuts kínálata teljesen elbűvölt. Ahányszor Budapesten jártam, valahogy mindig sikerült útba ejteni egyik üzletüket valami bűnösen édes, színes vagy csokis, millió kalóriás változatért. Csalódott is voltam, mikor pár év után eltűntek a vidám üzletek a fővárosból.
Egy jó darabig el is fojtottam az amerikai fánk iránti vágyamat, viszont a januári Good Food fánk-összeállításában rögtön kiszúrtam az alábbi változatot.
A receptben nem volt semmi hókuszpók, ráadásul az égett olaj szagával sem kell ez esetben megküzdeni, megfelelő választás volt az éj leple alatti sütögetésnek szerdán (én voltam a soros sütiszállító), ma meg ismételhettem is a minimálisan hackelt receptet, mert az itthoniak reklamáltak, hogy nekik nem maradt elegendő az előző eresztésből, ami igencsak ízlett nekik. Ebben a remek időben nem volt ellenvetésem, legalább holnapi reggeli pipa.
Hozzávalók:
tészta:
100 g puha vaj
200 ml tej
50 ml tejszín
50 g cukor
5 g porélesztő
1 tojás
1 kk só
1 kk vaníliaesszencia
415 g liszt
csokis cukormáz:
1 tojásfehérje
75 g porcukor (3 púpos ek)
75 g olvasztott étcsoki
1 kk vaníliaesszencia
A tejet, tejszínt langyosítom (praktikus a vajjal együtt mikróban vagy kis lángon a tűzhelyen), majd a hozzávalókat a fenti sorrendben keverőtálba mérem és géppel vagy kézzel alaposan kidagasztom. Tiszta konyharuhával letakarva meleg helyen egy órát kelesztem.
Mikor szépen megkelt, a tésztát lisztezett deszkán átgyúrom, s kb. 2 cm vastagságúra nyújtom. Két kör alakú kiszúróval alakítom a hagyományos lyukas formára. Én egy 10 cm átmérőjű fagyiskelyhet, illetve egy kis kerek kiszúrót használtam (utóbbi 3,5 cm átmérőjű).
A fánkokat sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, és további 20 percig kelesztem. Ezután 180 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm.
Miután a fánkok megsültek, rácson hűtöm őket, és elkészítem a lényegét adó cukormázat.
A tojásfehérjét félig felverem, majd kanalanként adagolom bele a porcukrot. Hófehér, lávaszerűen folyó anyaggá habosítom, hozzáadom a felolvasztott, langyosra visszahűtött étcsokit és a vaníliaesszenciát. Innentől kell gyorsan dolgozni, mert a massza nagyon gyorsan megköt.
A kihűlt fánkokat gyors mozdulattal fejjel lefelé megmerítem a masszába, tekerő mozdulattal kiveszem, visszarakom a rácsra, és megkérem valamelyik szabadon tébláboló családtagomat, hogy díszítse kedve szerint színes cukrokkal. Vagy esetleg növesztek még egy kart.
Az előző alkalommal azt gondoltam, egyedül is elég vagyok a feladatra, de mire végigértem a burkoláson, az első pár darabon már annyira megszilárdult a bevonat, hogy leperegtek a cukorkák. Így meg legalább a fiúk is bevonódtak szépen a melóba.
Rosszevő Pepi le is nyomott kettőt belőle, ami nem kis teljesítmény, ugyanis laktató példányok. Nekem fenti adagból 12 db gurigát sikerült kihozni, ez ügyesen helyezve pont rá is fért a legnagyobb sütőlapra.
Ha esetleg túl unalmas lenne a két kiszúróval ügyeskedés, itt egy alternatíva (bocs, mindig eszembe jut az amerikai fánkról:))
