2012. május 25.

Egyszerű epres torta

Mondhattam volna nagyszerűnek is, mindkettő igaz. Elfoglalt anyukák tortaimádó kölykeinek meg egyenesen ász. Nem túl édes, elrejthető benne bármilyen gyümölcs (mert torta formában az egyébként negált gyümi is menő), és tényleg pikk-pakk megvan, tehát még azelőtt fogyasztható, hogy kitörne a szénhidrát-megvonásos hiszti.



Hozzávalók:

200 g zabkeksz
50 g puha vaj
1 ek méz
1 tk citromlé

200 g görög joghurt (vagy 300 g sima joghurt lecsepegtetve)
200 g habtejszín
3 ek porcukor
fél citrom héja
1 csomag zselatinfix

300 g eper

Egy 18 cm-s kapcsos tortaformát sütőpapírral kibélelünk. A kekszet összetörjük, egy tálban a vajjal, mézzel, citromlével összekeverjük, majd a tortaforma aljába lapogatjuk.
Az epret tisztítjuk, félbe vagy negyedekre vágjuk, és jó szorosan a kekszes alapra rakjuk. Pár szemet félreteszünk a torta díszítéséhez.

Az alaposan lehűtött tejszínt kemény habbá verjük, A joghurtot elkeverjük a porcukorral és a citrom héjával, amikor már feloldódott a cukor, hozzáadjuk a zselatinfixet. Óvatosan beleforgatjuk a tejszínt, majd a masszát a tortaformába öntjük. 1-2 órán át hűtőbe tesszük, tálaláskor a kimaradt eperszemekkel díszítjük.

Legutóbb a fagyasztóba tettem 10 percre a kész tortát, mert már nagyon türelmetlen volt a csapat, és kiderült, hogy egész jó fagyitorta lenne belőle.

Ismeritek Via oldalát? Még zűrös napokon is el-ellátogatok hozzá, mert mindig feltölt, inspirál valamivel. A legkedvesebb rovatom nála a csütörtöki TILT-lista. Olyan jó, hogy segít észrevenni az élet apró és nagyobb örömeit.
Íme az én kedvenceim, nem mára, hanem erre az összevissza-hullámzós, de mégis (vagy pont ezért?) szép hétre:

  • az első eper a kertünkből (plusz nézni, ahogy Pötyi bekebelezi)
  • első utam Németországba (majd hozok receptet is, gyűjtöttem)
  • ajándékot átadni, utána a csillogó gyerekszemeket nézni
  • jó kis telefonbeszélgetések
  • friss, forró pizzát szomszédba átvinni
  • nagy csokor törökszegfű a vázában
  • kedvenc dalok újra-felfedezése
  • füvet nyírni az egész napos irodai meló után
  • szurkolni a kedvenc kosárcsapatomnak

Jó hosszú lista, ugye? Jó nekem mostanság, jöjjön végül az a dal, amit fele ennyi idős koromban hallgattam utoljára sokszor egymás után, csak akkor még a magnón vissza-visszatekerve, és nem az újra gombot nyomogatva a lejátszón :) Most épp ez a kedvenc verzióm: