Újévi fogadkozás mellé hoztam egy receptet. Ha úgy alakul ez az év, ahogy szeretném, követi majd sok másik is, remélhetőleg jóval több, mint a tavalyi évben. Fotók többnyire még a kínai mobilcsodával készülnek, talán nem veszik el teljesen a közlési kedvemet.
Ismeritek Dragomán Györgyöt? Vagy legalábbis valamelyik művét?
Én, bár egy városban nőttem fel vele, személyesen sosem találkoztam vele. Vagy ki tudja? Barátnőmet többször kísértem el édesapja fogorvosi rendelőjébe, szóval akár találkozhattunk is, de a rettegés oldása akkor nagyobb feladat volt számomra minden másnál. Szóval 2005-ig kis túlzással azt sem tudtam, hogy létezik, de ebben az évben több más jelentős dolog mellett kezembe került A fehér király című regénye. Valami elemi erővel ragadott el a könyv, annyira kegyetlenül szépen rajzolt apa-emlékművet, hogy a hormongőzös időszakban szinte fájt. Azóta keresem a novelláit, várom az újabb műveit.
Amikor a facebook oldalán a receptjeivel is találkoztam, tulajdonképpen tét nélkül próbáltam ki egyiket-másikat, ez az ember rosszat nem publikál szerintem :)
De hátha csak elfogult vagyok, teszteljétek Ti is le a híres finn lazaclevest (alig változtattam az eredetin)!
Hozzávalók 2 személyes adaghoz:
1 fej vöröshagyma
1 ek vaj
4 db közepes krumpli
só
bors
1 dl tejszín (30%-os, nem főzőtejszín)
12 dkg friss lazacfilé
1 ek kapor
1-2 tk citromlé
A krumplit hámozom, kockázom. A hagymát apróra vágom, a vajon üvegesre dinsztelem. A kockázott, lecsepegtetett krumplit hozzáadom, párat kavarok rajta, hogy picikét megpirítsa a forró vaj, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ujjnyi magasan álljon a krumpli felett, majd sózom, borsozom.
Fedő alatt közepes lángon 10-15 percig főzöm, míg a villa belemegy a krumpliba, de még kemény, feszes a húsa. Ha megfelelő állagú a krumpli, jöhet a tejszín, és nagyjából egy perc főzés. Ekkor a gázt elzárom, az előzőleg felkockázott lazacot és a kaprot belekeverem a forró lébe, majd lefedve 5 percig állni hagyom (esetleg kóstolok egyet, és ha kell, sózok még rajta)
Míg összeérnek az ízek, rozskenyeret pirítok, vajat és citromot készítek elő.
Az 5 perc elteltével lehetőleg meleg tányérban tálalom, mellé vajas pirítóst adok. Hideg, téli estéken a legtökéletesebb befejezése a napnak. Minket konkrétan a fagyhalálból hozott vissza egy kiadós gyaloglás után.
A teljes élményhez javasolt utána egy jó pohár rozé, és egy kis kuckózás az aktuális kedvenc könyvvel, vagy akár a mainstream finn rockzenével.
