Van viszont a Jani. A kollégám, aki nem e jogán került a konyhámba, hanem mert a fiaink cimborák. Mekkora szerencse, hogy ezen a vonalon kiderült mekkora szakács,mert a cégben nem receptekről szoktunk diskurálni.
Olyan, de olyan pizzát süt, hogy... hű. El is kértem a receptet, s kaptam hozzá tippet: ő mindig tesz a liszthez búzasikért. Bölcsis vagyok még a gasztro-vonalon, nem csoda, ha ne ismerek efféle praktikákat. Pedig nem rakétatudomány.
A búza annál jobb minőségűnek számít, minél nagyobb a sikértartalma, azonban nem meglepő módon egyre silányabb minőségű lisztek miatt nem árt pótolni kicsit.
Egy evőkanállal javasolnak fél kiló liszthez, én a kis pizzareceptembe a következőképp illesztettem be:
340 g liszt
10 g búzasikér
1 cs szárított élesztő (7g)
2 dl meleg víz
1 ek olivaolaj
1 tk méz
1 tk konyhasó
1 tk szárított zöldfűszer
A tészta levegősebb, puhább lesz, a széle viszont jó ropogós marad. Azt hiszem, ezt nem kell tovább tökéletesítenem, már csak árulni kellene.
A másik pasi újítása még átütőbb volt. Egyrészt azért, mert a ház uráról beszélünk. Nos, ő az, aki ha nagyon muszáj, azért a kenyeret megvajazza :), de ennél többet nem várok tőle a konyhában. Maximum a konyhai kütyük terén tanúsított türelmét, meg hogy engedje lefotózni a kész tányért néha.
De hogy recept, meg hogy ő hallotta hogy kell? Na persze. Már azt hittem, a csoki helyett a vodkára járt rá uzsonnaidőben :)
Azt mondja, a profik is mikróban "főzik" a habgaluskát a madártejhez. Mondom, akkor én azt kipróbálom, mert ha valamit utálok, akkor a tejet szétfröcskölni a gázégők közt. Márpedig ez gyakorta sikerül a gombócolás és az átszűrés közepette, arról nem beszélve, hogy a meleg tejet ugye vissza kell hűteni kicsit, ami szintén időveszteség, tehát nem szeretjük.
Így nettó két órából egy jó erős félórává szelídült a madártej-készítés folyamata, ami teljesen vállalható, főleg jó zenék közepette.
A recept itt, a technológia pedig a következő:
A sodós rész ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy nem kell hűteni semmiféle tejet, mert jöhet akár a hűtőből is.
A 3 tojásfehérjét a 3 kanál porcukorral kemény habbá verjük. Egy evő-vagy fagyiskanállal szép halmokat formázunk belőle, és 5-6 darabot egy lapostányérra rakunk, úgy, hogy kényelmesen elférjenek.
A mikróba betéve addig forgatjuk, míg duplájukra nem nőnek. Ez az én 700W-os készülékemben pontosan 75 másodperc volt.
És ennyi. Félelmetes, de tényleg. Működik, ilyen egyszerűen. Ráadásul nagyságrendekkel jobb állagú gombóckákat kaptam, mint a régi szottyasztásos módszerrel.
A nyakába ugrottam a drágának, bár korai volt az öröm: nem adta ingyen a jó tippet. A havi egy madártej-adagját duplázni szeretné cserébe. Én meg egy ellipszis-trénert szeretnék sürgősen. Stop.
Addig is zene, arra legalább lehet ugrabugrálva főzni. Is.
